2017.11.30. 06:45
Egy egész ritka eset
Szeretek beszélgetni, vitatkozni is – így rendszeresen tapasztalom, hogy sokan szeretik ezt, viszont kevesen tudják, hogyan kell.
Úgy látom, hogy a legtöbb ember nem érvek csatájának fogja fel ezt a társas kapcsolatot, hanem: kinyilatkoztatásnak, amikor a saját, megfellebbezhetetlen és egyedül igaz véleményét közli a világgal, mintegy miheztartás végett.
A többi nem érdekli.
Sokan nem is tűrnek kommentárt kinyilatkoztatásuk után, pláne nem tűrnek kételkedést, ellenvéleményt.
Olyannyira nem, hogy ha kinyilatkoztatásuk végeztével bárki efféle megjegyzésekre ragadtatja magát, akkor végig sem várják, amit a másik mond, hanem közbevágnak, csírájában próbálva elfojtani a renitens megszólalásokat.
Én viszont nem tűröm a közbevágást: megkérem az illetőt, hogy hadd fejezzem be a mondatomat. Másodjára már hangosabban kérem meg – és ritkán állhatok meg a hangerőnöveléssel
az üvöltés előtt...
Akkor persze ott a sértődés.
Ám a minap valaki bocsánatot kért a közbeszólásért.
Így volt alkalmam nekem
is bocsánatot kérni a kiabálásért. Ritka eset...
