Vita a koncepcióról

Az első hozzászóló Szepessy László, a Dunaújvárosi Kohász egykori labdarúgója, a DFC egykori edzője volt.

- Nagyon furcsának tartom, hogy a labdarúgásról egy szó sem esik a sportkoncepcióban, pedig amióta a város létezik, azóta futballja is mindig volt. Nem beszélve a stadionról, amely komoly beruházás, s emellett nem lehet elmenni.

Szepessy László kezéből Ruffing Péternek, a Dunaújvárosi Városi Sportiskola igazgatójának, aki egyben a Dunaferr SE férfiröplabda-csapatának az edzője is, került a mikrofon.

Ő már egy kicsit bővebben fogalmazta meg a sportkoncepcióval szembeni aggályait. - A legnagyobb baj, hogy nincs konkrétum az anyagban. Nem értine azt, hogy mi, miért van benne leírva. A DVSI a legnagyobb létszámú sportszervezet a városban, mégis a második, a pályázati úton támogatható kategóriába került. A koncepció elfeledkezik arról, hogy a sportiskola alap- és közfeladatokat lát el, minőségi utánpótlást biztosít az élsportnak. A sportiskola jól felépített rendszer alapján működik. Többet érdemelne.

Ruffing Péter után Pók Ferenc, a Dunaújvárosi AC és a Fejér Megyei Kézilabda Szövetség elnöke ragadta magához a szót. A sportkoncepcióról lesújtó volt a véleménye, nem érti, hogy az anyag kilencven százaléka miért általánosságokról szól, s csak a maradék tíz Dunaújvárosról. Értetlenül áll az előtt is, hogy hogyan kerülhet Dunaújváros sportkoncepciójába a lovasturizmus. Majd hozzátette: - A kézilabda elkötelezett híveként sem értem, miért kell a férfikézilabdát külön kezelni a nőitől. Egy sportágról van szó!

A felszólalók sorában Mátyás Gábor, a Dunaferr SE ügyvezető igazgatója következett. Ő többek között azt fejtette ki, hogy a városban a versenysportban meg kell húzni az irányvonalakat, aminek lesznek győztesei és vesztesei .

Sáriné Kocsis Erzsébet, a Dunaújvárosi NKK, a női kézilabdacsapat ügyvezetője nem kertelt:

- Felháborítónak és elkeserítőnek tartom, hogy egy százoldalas anyagban csak néhány sor jut annak a sportágnak, amely a legnagyobb nemzetközi sikereket érte el a városnak. Olimpiai, világ- és európa-bajnoki érmesek, BL-győztesek játszottak a városban. Érdekelt vagyok a férjem révén a férfi kézilabdában is (Sári Árpád a férficsapat ügyvezetője - a szerk.), de nem értem, miért kellett a férfi kézilabdát külön kezelni a többi sporttól.

Azari Zsolt, a DAB.Docler hokicsapatának elnöke nem az érzelmekre, hanem a tényekre szorítkozott. Kiszámította, hogy ha a pénzelosztás a sportkoncepció alapján történik, akkor a nem kiemelt sportágaknak - csak a férfikézilabda kiemelt - mínusz két és fél millió forint jut. Emellett felvetett egy problémát: dönteni kellene abban a kérdésben is, hogy mi a fontosabb, ha úgy nevelünk utánpótlást, mint a férfikézilabdázók, hogy az ország minden pontjáról idehozzák a tizenöt-tizenhat éves tehetségeket, vagy úgy, ahogy a hokisok teszik, akik hatéves kortól nevelik föl a dunaújvárosi gyerekeket.

Természetesen a média sem maradhatott ki a szórásból , ami nem is meglepetés, mert mint tudjuk, ebben az országban minden rossz az újságírók miatt történik. Szeri Attila, a K1-esek képviselőjeként annak adott hangot, bizonyos sportágak csak pénzért kerülhetnek be a különböző médiumokba. Ekkor a Sport Agency képviselője, Csifari Tibor - addigi tevékenységükre föltéve a koronát - azt mondta: ismeri a problémát és honvédségi módszerrel, gumipapuccsal kell helyre tenni az újságírókat.

Ezután Balogh Tamás, az El-Do Rádió műsorigazgatója fölállt és azt mondta: -Itt vagyok, nadrágoljatok el, de biztosan merem állítani, sem én, sem egyik dunaújvárosi kollégám sem fogadott el vagy kért pénzt azért, hogy valamiről írjon. Sőt, büszke vagyok arra, hogy ebben a városban több egykori remek sportoló fogja kezében a tollat.

A sportkoncepció minőségét Pintér Attila alpolgármester tömören fogalmazta meg, és ez lehet a vita végeredménye is: -Nem valami fényes ez az anyag. Ez nem segítség az önkormányzat számára ahhoz, hogy megfontoltan tudjon dönteni Dunaújváros sportjának jövőjéről.Végig nyugodt, kulturált légkörben zajlott a sportkoncepció vitája