Ízes és egészséges: mi az?

- Akkor, vagyis a hetvenes években voltak utoljára nyulaim. Megláttam a Dunaújvárosi Hírlapban ennek a gyönyörű tapsifülesnek a fényképét és most megint nem tudok ellenállni. Pedig mondta az asszony, hogy hagyd a csudába... - mesélte Sáfár József szerkesztőségünkben.

A bácsi története megindító. Tizennyolc évvel ezelőtt megcsípte egy fertőzött kullancs, és lejött a bőr a lábáról, több helyen is csomók nőttek a végtagjain, mind a két lábfejét le kellett vágni, és most is sebek fájdítják lábait.

- Valami fertőzés. Azt nem tudták megállapítani az orvosok, hogy mi a bajom, viszont azóta szinte zöldségen élek, a disznóhúst és a tésztát is mellőznöm kell. Nyulat viszont ehetek - csillan fel Józsi bácsi szeme -, ezért kellene ez a kicsi jószág. Tudja, hogy van az. Most kicsi, de az őszre megnő, pározhat és lesznek újra kisnyulaim.

Sáfár Józsefnek kiváló volt a megérzése, amikor kiszemelte magának Godó István Tapsiját. A DH munkatársai örömmel segítik a jó ügyeket... Elkísérük Józsi bácsit a nagy nyulász hírében álló óvárosi gazdához, aki - bár kannibalizmusnak tartja a nyúlevést - az idős, beteg embertől nem sajnálja féltett kincseit, mert tudja: az életet jelentheti neki a nyúl húsa.

Godó István gyermekkorában egy üveggolyóért cserébe szerezte az első nyulát, és a ragaszkodása azóta töretlen ehhez a csodás állatfajhoz. Mintagazda, akinek - nem mellékesen - áldott jó szíve van: pénzről hallani sem akar, ajándékba adja Tapsit nagyvenyimi olvasónknak...

- A német óriás nagyon szapora fajta, és tényleg hatalmasra megnő, a kifejlett példány néhány hónap alatt elérheti akár a hét kilót is, mégpedig konyhakészen - magyarázza Godó István, és beleteszi a szépséges kislányt, Tapsit a dobozba...

- Nem akarom túlhajtani szegényt. Ha minden évben lesz húsz kisnyulam - ami évi két szaporulatot jelent -, már nagyon boldog leszek - hálálkodik Sáfár József, aki biztos jó gazdája lesz Tapsinak...

- A magyar konyha és vendéglátás átalakulóban van, sőt a háztartásokban sem azok a megszokott receptek cserélnek gazdát, mint húsz esztendővel ezelőtt - fogalmaz Horváth Attila, az Aranyhordó Étterem vezetője.

- A hazai közönség meglehetősen konzervatív, büszke a magyar konyha méltán elismert vívmányaira, ám eddig csak ritkán vállakozott gasztronómiai kalandokra. Úgy érzem, jelentős változás előtt állunk. A vendéglátós szakma célja lehet egy újrafogalmazott magyar konyha létrehozása. A közönség is azt várja tőlünk, hogy hagyományainkat tisztelve, egészséges ételt tegyünk az asztalra. Tegyük hozzá, az ősi magyar konyha mindig is sok zöldséget, gyümölcsöt használt, így van, és lesz is honnan merítenünk. A közelmúltban egy fővárosi étterem már megkapta a világhírnévnek örvendő Michelin-csillagot, és ebből az egész szakma profitálhat. Tudomásul kell vennünk, hogy jelenleg erős árverseny van a piacon, de az egészséges hazai alapanyagokból is lehet olcsó, versenyképes ételeket készíteni. A magyar háztartások zöme egyébként már elindult ezen az úton, sőt a fiatalabb korosztály már keresi is az egészségesebb termékeket. Ez a jövő útja.