Történelmi évek voltak

Bevezették a jegyrendszert, drámaian süllyedt az életszínvonal, és egyre mélyebbé vált a belpolitikai válság, nőtt a fennálló politikai rendszerrel szembeni ellenérzés. A Szolidaritás szakszervezetbe néhány hét alatt több millióan léptek be, és általános volt a meggyőződés arról, hogy új fejezet kezdődik Lengyelország történelmében.

Azonban 1981 márciusában a Szolidaritás aktivistáit már katonai erő bevetésével durván bántalmazták. Októberben Jaruzelski tábornok lett a lengyel első titkár, aki a szükségállapot bevezetését egy állítólagos szovjet beavatkozás veszélyével indokolta.

Decemberben katonai parancsnokság alá helyezték az államigazgatást, a távközlést, a rádiót, a televíziót, a közlekedést, az energiaipart, a bányászatot, a kikötőket és a stratégiai fontosságú üzemeket. Az 1982-es évben országszerte ismétlődtek a megmozdulások, a sztrájkok, több helyen fegyverek alkalmazására is sor került a rendőrség és a katonaság részéről.

Az év végére a hatalom urává vált a helyzetnek, s először felfüggesztették, majd 1983 júliusában megszüntették a szükségállapotot. Amelynek ugyan vége szakadt, de a rendszer megingott, és 1989-ben Jaruzelskiék arra kényszerültek, hogy a hatalom átadásáról tárgyaljanak a Szolidaritás képviselőivel.

A lengyelek fontos ünnepén az opolei Fryderyk Chopin Állami Zeneiskola és a székesfehérvári Hermann László Zeneiskola adott műsort. Székesfehérvár városát az eseményen Róth Péter alpolgármester és Tóth Erika, a nemzetközi kapcsolatok tanácsnoka képviselte.