Szőnyegbombázás - Pintér Béla és társulata: totális színház a máról

Előbbire, gyanúm, és a számok makacs törvényszerűségei szerint a legideálisabb esetet, egy ma délutáni, szó szerinti összeesküvést feltételezve is várnom kellene még - a hosszú évek óta Magyarország talán (illetve egyáltalán nem talán: szerintem) legjobb, legőszintébb, az alapanyagot az aktuális magyar és nem magyar valóságból felszívó színházát működtető alternatív társulat viszont szombaton este, a Szutyok című bemutatóval érkezett a Bartókba.

Az alkotók célja, hogy a társadalom és saját személyük kritikus-ironikus megfigyelései alapján - a szó egészséges értelmében vett - nemzeti ihletettségű, kortárs színpadi műveket hozzanak létre. A fenti mondat (melyet azért célszerű egy-kétszer átfutni, hogy az ember el tudja dönteni, tényleg komoly) a társulat hitvallása - s 1998 óta ennek szellemében alkotnak. Ha Pintér Béláékat választjuk esti programként, nem tragédiára, nem komédiára, nem kortársra és nem klasszikusra, nem zenésre-táncosra váltunk jegyet - hanem mindre együtt. Teljes, elképesztő energiákat be(lénk)fektető színházi szőnyegbombázást kap a néző, olyan intenzív élményt, amilyet kétségkívül sehol máshol. És, ne feledjem, bónuszként némi analízist: elsősorban is önmagunk vonatkozásában - de persze hagyományosan alapos és sokrétű (még ha nem is mindig elvarrott minden szál, nem is teljesen cizellált minden felbukkanó figura) elemzését kapjuk a mai magyar rögvalónak is.

Úgy lehet, emiatt is érezhettük, hogy a legkomorabb, legkilátástalanabb Pintér-darab a Szutyok - dacára, hogy persze ezt is végigröhöghetjük, minden tragédiája mellett: csak hát röhögés közben folyamatosan görbül a száj, keskenyedik a szem, görcsbe rándul a marok, fehéredik a körömágy, s néha jeges hideg fut végig a nyakszirten. Mintha súlyos mindennapjainkból gyúrná a gombócokat Pintér Béla (az előadás a XI. POSZT-on a legjobb színpadi szöveg díját is elnyerte): minden(ünk) benne, érezzük végig. A társulat az első percben felkanalaz, bekap, magával hurcol, a végén, két órával később elegánsan kiköp - mi meg csak állunk-ülünk-hazafelé tartunk, kicsit kábán, kicsit nyálasan, kicsit fázva-dideregve, kicsit mégis megmelegedve a reménytől, hogy akkor tán mégiscsak lehet valahogy tovább, ha ezt így, ilyen egyszerűen sikerül megfogni, összeszedni, kiírni, ki- és elmondani, játszani vele, átadni...

Szamosi Zsófia, Szalontay Tünde, Enyedi Éva, Friedenthal Zoltán, Thuróczy Szabolcs, Quitt László, Szakonyi György, Roszik Hella, Kerényi Róbert, Pintér Béla. Tíz név: egy fontos, meghatározó társulat fontos fogaskerekei.

Az alkotók célja, hogy a társadalom és saját személyük kritikus-ironikus megfigyelései alapján - a szó egészséges értelmében vett - nemzeti ihletettségű, kortárs színpadi műveket hozzanak létre. A fenti mondat (melyet azért célszerű egy-kétszer átfutni, hogy az ember el tudja dönteni, tényleg komoly) a társulat hitvallása - s 1998 óta ennek szellemében alkotnak. Ha Pintér Béláékat választjuk esti programként, nem tragédiára, nem komédiára, nem kortársra és nem klasszikusra, nem zenésre-táncosra váltunk jegyet - hanem mindre együtt. Teljes, elképesztő energiákat be(lénk)fektető színházi szőnyegbombázást kap a néző, olyan intenzív élményt, amilyet kétségkívül sehol máshol. És, ne feledjem, bónuszként némi analízist: elsősorban is önmagunk vonatkozásában - de persze hagyományosan alapos és sokrétű (még ha nem is mindig elvarrott minden szál, nem is teljesen cizellált minden felbukkanó figura) elemzését kapjuk a mai magyar rögvalónak is.

Úgy lehet, emiatt is érezhettük, hogy a legkomorabb, legkilátástalanabb Pintér-darab a Szutyok - dacára, hogy persze ezt is végigröhöghetjük, minden tragédiája mellett: csak hát röhögés közben folyamatosan görbül a száj, keskenyedik a szem, görcsbe rándul a marok, fehéredik a körömágy, s néha jeges hideg fut végig a nyakszirten. Mintha súlyos mindennapjainkból gyúrná a gombócokat Pintér Béla (az előadás a XI. POSZT-on a legjobb színpadi szöveg díját is elnyerte): minden(ünk) benne, érezzük végig. A társulat az első percben felkanalaz, bekap, magával hurcol, a végén, két órával később elegánsan kiköp - mi meg csak állunk-ülünk-hazafelé tartunk, kicsit kábán, kicsit nyálasan, kicsit fázva-dideregve, kicsit mégis megmelegedve a reménytől, hogy akkor tán mégiscsak lehet valahogy tovább, ha ezt így, ilyen egyszerűen sikerül megfogni, összeszedni, kiírni, ki- és elmondani, játszani vele, átadni...

Szamosi Zsófia, Szalontay Tünde, Enyedi Éva, Friedenthal Zoltán, Thuróczy Szabolcs, Quitt László, Szakonyi György, Roszik Hella, Kerényi Róbert, Pintér Béla. Tíz név: egy fontos, meghatározó társulat fontos fogaskerekei.

Úgy lehet, emiatt is érezhettük, hogy a legkomorabb, legkilátástalanabb Pintér-darab a Szutyok - dacára, hogy persze ezt is végigröhöghetjük, minden tragédiája mellett: csak hát röhögés közben folyamatosan görbül a száj, keskenyedik a szem, görcsbe rándul a marok, fehéredik a körömágy, s néha jeges hideg fut végig a nyakszirten. Mintha súlyos mindennapjainkból gyúrná a gombócokat Pintér Béla (az előadás a XI. POSZT-on a legjobb színpadi szöveg díját is elnyerte): minden(ünk) benne, érezzük végig. A társulat az első percben felkanalaz, bekap, magával hurcol, a végén, két órával később elegánsan kiköp - mi meg csak állunk-ülünk-hazafelé tartunk, kicsit kábán, kicsit nyálasan, kicsit fázva-dideregve, kicsit mégis megmelegedve a reménytől, hogy akkor tán mégiscsak lehet valahogy tovább, ha ezt így, ilyen egyszerűen sikerül megfogni, összeszedni, kiírni, ki- és elmondani, játszani vele, átadni...

Szamosi Zsófia, Szalontay Tünde, Enyedi Éva, Friedenthal Zoltán, Thuróczy Szabolcs, Quitt László, Szakonyi György, Roszik Hella, Kerényi Róbert, Pintér Béla. Tíz név: egy fontos, meghatározó társulat fontos fogaskerekei.

Úgy lehet, emiatt is érezhettük, hogy a legkomorabb, legkilátástalanabb Pintér-darab a Szutyok - dacára, hogy persze ezt is végigröhöghetjük, minden tragédiája mellett: csak hát röhögés közben folyamatosan görbül a száj, keskenyedik a szem, görcsbe rándul a marok, fehéredik a körömágy, s néha jeges hideg fut végig a nyakszirten. Mintha súlyos mindennapjainkból gyúrná a gombócokat Pintér Béla (az előadás a XI. POSZT-on a legjobb színpadi szöveg díját is elnyerte): minden(ünk) benne, érezzük végig. A társulat az első percben felkanalaz, bekap, magával hurcol, a végén, két órával később elegánsan kiköp - mi meg csak állunk-ülünk-hazafelé tartunk, kicsit kábán, kicsit nyálasan, kicsit fázva-dideregve, kicsit mégis megmelegedve a reménytől, hogy akkor tán mégiscsak lehet valahogy tovább, ha ezt így, ilyen egyszerűen sikerül megfogni, összeszedni, kiírni, ki- és elmondani, játszani vele, átadni...

Szamosi Zsófia, Szalontay Tünde, Enyedi Éva, Friedenthal Zoltán, Thuróczy Szabolcs, Quitt László, Szakonyi György, Roszik Hella, Kerényi Róbert, Pintér Béla. Tíz név: egy fontos, meghatározó társulat fontos fogaskerekei.

Szamosi Zsófia, Szalontay Tünde, Enyedi Éva, Friedenthal Zoltán, Thuróczy Szabolcs, Quitt László, Szakonyi György, Roszik Hella, Kerényi Róbert, Pintér Béla. Tíz név: egy fontos, meghatározó társulat fontos fogaskerekei.

Szamosi Zsófia, Szalontay Tünde, Enyedi Éva, Friedenthal Zoltán, Thuróczy Szabolcs, Quitt László, Szakonyi György, Roszik Hella, Kerényi Róbert, Pintér Béla. Tíz név: egy fontos, meghatározó társulat fontos fogaskerekei.