2011.09.18. 07:05
Navigálni, kormány nélkül - élet a repülő cabrióban
Agárd - A hőlégballonok színpompás látványa az égre szegezi a tekintetet, gondolatokat ébreszt, és ki-ki elképzeli, milyen lehet fönt, a repülő "cabrióban"... Mert megérintheti az ott lévőt a szabadság szentséges érzése, a hőlégballonban még a bezártság érzete sem jöhet szóba. Valóban igaz ez? Németh Zoltánnak szegeztük e kérdést, annak a férfiúnak, aki számtalan trófeát nyert már.
- A bezártság a mi esetünkben kizárt! Az ember két dimenzióban mozog a földön, a harmadikat, a magasságot ritkábban lehet megélni. A hőlégballonoslét valóban a szabadság érzetét adja, mert három dimenzióban lehetséges bárhova eljutni.
Idézem Német Zoltánnak a költőt: "ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj". Tényleg csupán térkép e táj?
- Lehet, hogy meglepő, de azt kell mondanom: igen! Például egy versenyen Párizst repültük át a végrehajtandó feladatokkal, és nem emlékszem, mikor mentem el az Eiffel-torony mellett. Pedig ez is ki volt tűzve teljesítendő feladatként. Annyira kell figyelni, koncentrálni, hogy megszűnik az ember körül a világ. De ha nem versenyen teszem meg ugyanezt az utat, akkor nem térkép a táj, minden kis részletet igyekszem észrevenni, megfigyelni.
Nekiszegezem a kérdést: Willy Foggal cserélne, megtenné az utat 80 nap alatt a Föld körül?
- Ha lehetséges lenne, igen, ha lenne pénzem, megtenném. Bár hőlégballonnal 80 nap alatt a Földet megkerülni lehetetlen vállalkozás! Hihetetlenül magas létszámú kiszolgáló-személyzettel talán össze jönne a 80 napos teljesítés. Miért? Mert 1 órás repüléshez 35-40 kilogramm gázra van szükség, gondolja el, 80 napos repüléshez hány tartálykocsira lenne szükség? És a gáz csak egy része az egésznek.
Kíváncsi voltam rá: volt már olyan helyzetben, hogy ott fönt gáz volt?
- Szerencsére még nem. Bár az életben nem minden esetben tisztelem maradéktalanul a szabályokat, de ha beszállok a hőlégballonba, akkor az előírások minden egyes betűjét betartom. Hőlégballonnal repülni roppant egyszerű, ami nehéz benne, hogy megváltozhat az időjárás, nem kalkulált eső jön, szél kerekedik, és ezt nem lehet kivédeni. A hőlégballonnal nem tudunk 5 perc alatt leszállni, előbb arra alkalmas helyet kell keresni. A repülő kikerülheti a viharzónát, a ballon nem, az belerepül a viharba, és ebből kijönni szinte lehetetlen. Japánban áztam el egyszer, esett, szerencsére nem viharosan, bizony nem volt nagy élmény. Télen a hóesésben más, ott is könnyű elázni, mert a kupolára hulló hó elolvad, és mind az ember nyakába hull. De az élmény varázsos, látni a havas tájat, a hegyeket, a hó vakító visszatükröződését. Érdekes, télen sokkal könnyebben lebarnulhatunk. A tiszta levegőben, a ritkuló ózonrétegben ha nem védjük magunkat ruhával, szemüveggel, krémekkel, akkor baj lehet. Volt, aki már megégett, és kórházi ellátásra szorult.
Egy autóban könnyű navigálni, van kormány, a repülőgépben meg botkormány, millió műszerrel. A hőlégballonban ellenben se kormány, se műszer. Hogy lehet manőverezni?
- Ez a szépsége a sportunknak. Ha alacsonyan repülünk, magasabbra kell menni, hogy be tudjuk azonosítani a célt. Kormányozni a magassággal lehet, a szél iránya minden magasságban megváltozik, és ez határozza meg, merre menjünk, de sajnos csak 1200 méterig mehetünk fel. Le, illetve fel a hőenergia változtatásával lehet haladni. A kupolában a levegő hőmérséklete minél magasabb, annál jobban emelkedik, ha nem, akkor süllyedünk.
Összefoglalva: Németh Zoltán matematikatanár számára a repülés elsősorban matematikai játék, a humán lelke alighanem háttérbe szorul ilyenkor...
- Ez így van, ehhez nem lehet mit hozzátenni...