2009.11.05. 07:12
Modern Ki mit tud: A Horváth-fivérek és a sztárcsinálás gépezete
Dunaújváros - Mondhatnánk: ilyen családi háttérrel nem volt nehéz zenésszé cseperedni, ám kérdés, ki tudna a Horváth-fivérekről, ha nem lenne modern Ki mit tud?
- Tény, fura volt megélni. Ketten mentünk, és én maradtam. Kicsit érte is játszom, hiszen tudom, látom, mekkora tehetség, és mekkora szive van - csatlakozik a beszélgetéshez Tamás. - Janó egy dalos pacsirta, mondhatni a balladák királya, míg én inkább a húzósabb, keményebb számokat szeretem. Ezt felvállaltam a dalválasztásnál is. Lehet, hogy a tisztelt zsűri jobban örült volna egy saját lassú dalnak, ám én mégis egy örökérvényű nóta mellett döntöttem. A taktika bejött, hiszen a közönség mellettem tette le a voksát.
A sztárcsinálás gépezete hamar feldob és gyorsan elfelejt. Más szóval: egyszer fent, egyszer lent. - Annyi előnyünk van, hogy nem ma kezdtük a fellépéseket. Tudjuk, a közönség szeretetéért nap mint nap meg kell dolgozni - felelik a srácok, akik láthatóan élvezik a feléjük áradó napi érdeklődést. - Nézd, lehet, hogy egyszer az életben adódik egy ilyen lehetőség, és azt ki kell használni. Mögöttünk sok munka áll, és tudatában vagyunk annak, hogy keményen kell dolgozni a jövőben. Lehet, hogy a hirtelen jött hírnév hamar elpárolog, de nem tagadjuk: tetszik nekünk ez a pörgés. Egyet azonban nem felejtünk, hogy mi ketten vagyunk igazán egyek - fogalmaznak a Horváth-srácok, akik beszéd helyett inkább játszottak egy keveset a családlátogatás végén. És az jóval több volt, mint amit a tehetségkutató verseny bármelyik fordulójában hallhattunk. Lehet, hogy mégis kár volt különválasztani a Horváth-fivéreket?
