Kommentár - Aki elbontotta a vasfüggönyt

Szép beszédeket mondtak, s még azok is inkább az érdemeit hangsúlyozták, akik nem is olyan régen jókat ütöttek rajta, legalább is verbálisan. Na de ilyen a politika, meghozza a hatalmat és a gazdagodást, de valahol ki is rekeszt a társadalomból. Horn kétségkívül ellentmondásos személyiség volt, de egyvalamit nagyon tudott: az akaratát kőkeményen átvinni másokra.

Az első interjúmat vele közvetlenül a vasfüggöny átvágása után készítettem a szombathelyi MMIK-ban. Ideges volt, mert a több száz érdeklődő előtt ötvenhatos múltját firtató kérdéseket is kapott és erre válaszolni nem volt hajlandó. Így amikor a Kohl kancellárral való barátságának témáját kimerítettük és Németh Miklós miniszterelnökre tértünk át, nem éppen lojális kijelentést tett. Vissza idézve egyetlen mondatát: – Tudja, én ott voltam.

Ez akár kulcs is lehetne, életútjának magyarázója. Mindig ott volt, ahol a fontos dolgok történtek. És tényleg igaz, hogy túl tudott lépni önmagán. De hozott negatív döntéseket is, mint a világkiállítás 1994-es száműzése, vagy a nagy közműcégek multinacionális kézbe adása. Lehet, ezt átmenetinek gondolta, mintahogy az élet is az.