Negyvenkét év után... - Minden tanítványára szeretettel gondol vissza

Kohutné Tábori Margit mindig is pedagógus szeretett volna lenni. Baracson kezdte képesítés nélkül a pályafutását és onnan ment nyugdíjba intézményvezetőként. A távozás vegyes érzelmei közepette beszélgettünk hivatásról, gyerekszeretetről.

Kohutné Tábori Margit nemcsak búcsúztatott, hanem maga is búcsúzott az idei ballagáson Fotó: Horváth László

- A kezdetekre emlékszem legszívesebben, hiszen kihívásokkal teli, fárasztó időszakon kellett úrrá lenni. Képesítés nélkül nyolcszáz forintos fizetéssel harmadik osztályban kezdődött a tanári pályafutás, majd a családalapítás adott feladatokat. A család mellett biológia-földrajz szakon végeztem Pécsen. Munkám után soha nem kaptam kitüntetést, de nem is ez számított, hanem a gyerek között eltöltött boldog idők. Szinte minden osztályomban voltak kiemelkedően jók és problémásak is vegyesen. Mindig meg lehetett találni velük a hangot. Évekkel később a legproblémásabbak közül találnak meg egy-egy köszönéssel, annyira szoros kapcsolat alakult ki. Nehéz ennyi év után végleg abbahagyni. Óraadóként sem térek vissza, mert az általam vitt két szakra sikerült pedagógust szerezni. A továbbiakban a nagymamai feladatok töltik ki életemet. De azért lesz alkalom a régi kollégákkal találkozni. Legkisebb unokám most lesz első osztályos, így a szülők akadályoztatása esetén hálás szerep lesz el vagy haza kísérni - tervezgette a családi feladatokat Kohutné Tábori Margit, aki 1980-ban végzett biológia-földrajz szakos tanárként Pécsen.

1999-ben közoktatás-vezető szakvizsgát szerzett, 2005-ben pedig bölcsész, pedagógia szakos tanári diplomát kapott. Pedagógiai pályafutása során a tanári hivatás számos lépcsőjét bejárta, megtapasztalta. Munkáját mindig a legmagasabb szinten látta el. Környezete körültekintő, alapos, megbízható embernek ismeri.