Ha kánikula van, locsoljuk a növényeinket – meghálálják

A locsolás időpontja befolyással van a növény növekedésére. A szakemberek szerint a legoptimálisabb időpont a locsolásra a kora reggel, mielőtt a hőmérséklet emelkedni kezd, a szél csendes, így a legkevesebb víz párolog el. A reggeli öntözés jó alapot biztosít a növénynek, hogy szembenézzen a nap melegével. Kerüljük az esti öntözést, különösen a levélzeten, mivel az éjszakai hőmérséklet gyakran nem elegendő a levelek nedvességének megszáradásához. Ez ösztönözheti egyes gombafajták növekedését.

Megtakarított vízzel öntözzünk!

Legegyszerűbb, ha az esővizet használjuk locsolásra. Léteznek már különböző telepíthető lehetőségek. A legolcsóbb mégis, ha egy szűrővel ellátott esővízgyűjtő tartályt állítunk a csatornaelfolyó alá. Kevesen gondolnak rá, de a zöldségfőző vizet is használhatjuk a növények öntözésére: teli van tápanyagokkal, annyira, hogy lehűtve műtrágyaként is hasznosítható.

Ha edénybe ültetjük a növényeket, fontos, hogy ne fémedényt használjunk, mert az hamar felmelegszik, és sokkal több vizet párologtat el a föld, de az agyagedények sem a legjobbak ebből a szempontból.

Legjobb, ha mázas edényt használunk erre a célra.

Mulcs, mulcs, mulcs!

A víz akár 70 százaléka is elpárologhat a talajból egy forró napon. A mulcs az egyik legjobb nedvességmegtartó stratégia, amelyet alkalmazhatunk.

Megakadályozza a párolgást a talaj felszínén, segít elnyomni a gyomnövényeket, sőt egyes mulcsfajok még táp­anyagokat is biztosítanak a növényeknek.

Okos vízelvezetés

Már a kert kialakításakor is gondoskodhatunk a legoptimálisabb vízelvezetésről. Teraszokkal, dombokkal, csatornákkal, a növények köré épített tölcsérrel szabályozhatjuk, hogy tényleg oda jusson a víz, ahová szeretnénk.

Csepegtetőrendszer kialakítása

Nagyon sok vizet spórolhatunk a csepegtetőrendszer kialakításával. Erre többféle lehetőségünk is van. Az egyik a csepegtetőcső, a másik a gyöngyözőcső. A csepegtetőcsövet a növények szárához kell elhelyezni, és a csepegtetőgombát minden egyes növénynél a csőre kell csatlakoztatni. A csőrendszer táplálása egyszerű gravitációs módszerrel történik, nem kell nyomás alatt tartani a rendszert. Tehát ha gyűjtöttünk esővizet egy tartályba, akkor a kifolyónál csatlakoztatjuk a kiépített csővezetékhez, és indulhat a növények öntözése.

A gyöngyözőcső sokkal egyszerűbb, csak le kell fektetni, és csatlakoztatni a vízhálózatra. Hátránya, hogy az ivóvízhálózatra kell kötni, mert szükséges a megfelelő nyomás ahhoz, hogy ki­préselődjön a vízcsepp a tömlő falán. A másik, hogy a cső egész hosszában öntözi a körülötte lévő talajt. Viszont a gyöngyözőcsövet fektethetjük a föld alá is 10-15 cm mélységben, például kisebb gyepterület alá is.