A várossal együtt ünnepli idén a hetvenedik születésnapját

Dunaújváros – Hantoson születtem, és egészen 1997 márciusáig Magyarországon éltem, majd kimentem a férjemmel Amerikába, Kalifornia államba, másfél órányi autóútra éltünk San Franciscótól. Amikor nyugdíjba mentünk, egyre jobban hiányzott már minden szerettünk, ezért úgy döntöttünk, hogy hazaköltözünk, és nem is volt kérdés, hogy Dunaújvárosba térünk vissza, hiszen itt nevelkedem, itt éltem, a nagyszüleim tősgyökeres penteleiek. Minden ide köt, a rokonság, a testvéreim itt laknak, így 2017-ben hazatértünk – kezdte történetét Kiss Éva.

A kezdetekről

– A párom egy évet töltött a nagybátyjánál, aki 1956-ban kiköltözött Amerikába, és amikor hazajött, azt mondta, hogy ő szeretne ott élni. A rokon segített a zöldkártyasorsolásnál, intézte a papírokat, és sikerült megoldani, hogy ott maradhassunk. Nem sok gondunk volt az elején, a páromnak rögtön volt munkája, karbantartóként dolgozott, közben a nagybácsinál laktunk, akinek volt ranch-je és egy boltja is. Engem másfél évig nem vettek fel sehova, mert nem beszéltem angolul, ezért nyelvtanfolyamra jártam, majd elhelyezkedtem egy húsfeldolgozó üzemben. Végül csak ez az egy munkahelyem volt, 15 éven keresztül nagyon kemény fizikai munkát végeztünk, napi 10-12 órát dolgoztunk. A hétköznapok általában barátságosak, ha az ember összefut valakivel, akkor megkérdezik, hogy van, igaz a válaszra már nem kíváncsiak. Nagyon hiányzott nekem az a közvetlenség, amit Magyarországon tapasztaltam. Majdnem minden évben elutazunk az Egyesült Államokba, a tavalyi év a járványhelyzet miatt volt kicsit kalandos, januárban kimentünk két hétre Floridába, közben megkezdődtek a Covid miatti lezárások, korlátozások, így hat hónapra kinn ragadtunk.

Boldogulás

– Akinek van munkája és szorgalmas, annak nagyon jó élete van. Csak egy példát említek: amikor kimentünk, akkor másfél évig nem tudtam dolgozni, mégis, három évvel később megvettük a házunkat, autókat is vettünk, mert ott autó nélkül nem lehet létezni, mert akkorák a távolságok. Nem voltak hiteleink, ami amúgy Amerikában divat, egyedül a házra volt hitelünk, de mire nyugdíjba menünk, azt is kifizettük. Ha tehetném, ismét belevágnék, csak egy kicsit fiatalabban, mert 46 éves voltam, amikor kimentünk. Két bőrönddel költöztünk ki, mindenünket Magyarországon hagytunk, és Amerikában építettük fel az életünket, a kemény munka meghozta a gyümölcsét.

Magyar közösség

– Nagyon hiányzott a magyar szó, mivel a környékünkön nem éltek magyarok. Volt egy barátnőm tőlünk egyórányi autóútra, Sacramentóban, sajnos meghalt, egy másik barátnőm Los Angelesbe költözött. 1956-os magyarok szerveztek összejöveteleket a függetlenség napján, mindig ezen az egy napon találkoztak. Más közös program nem volt sajnos, főleg az elején megkönnyítette volna az életet, ha lett volna közösségi ház vagy rendszeres, szervezett programok. A cég, ahol dolgoztam, ellátja az egész országot élelmiszerrel, minden államban vannak üzemei. Rendszeresen szerveztek „nemzetközi napot”, ennek az volt a lényege, hogy a dolgozók közül, aki szeretett volna, beöltözhetett annak az országnak a népviseletébe, ahonnan származott. Nekem is volt csodaszép kalocsai mintás ruhám, minden kiegészítővel. Megismerkedtek az emberek mások kultúrájával, gyakran magyaros ételt is vittem magammal, mindig nagy sikert arattak a fogások.

Emlékezetes élmény

– A NASA-nál jártunk 2018-ban, láttuk a Falcon Heavy hordozórakéta kilövését, ezt sohasem fogom elfelejteni, illetve a Grand Canyonnál, amikor az üvegkilátó megnyílt, mi voltunk az első látogatók. Jártunk Ha­waiin, Floridában, Nevadában, sokat utaztunk, sok szép emléket gyűjtöttünk. Nagyon tetszettek a partik, amiket az amerikai emberek szerveznek.

„A NASA-nál jártunk 2018-ban, láttuk a Falcon Heavy hordozórakéta kilövését”

Nem úgy működik, mint például Magyarországon, hogy valaki meghívja magához a rokonait, barátait, aztán süt, főz egész nap, Amerikában parkokban találkoznak, ezek a helyek fel vannak szerelve tűzhellyel, grillsütőkkel, és mindenki visz magával valamit. Kulturált környezetben tudják ezeket az igazán jó hangulatú rendezvényeket megtartani.

Állampolgárság

– Mindig van valami elintéznivaló, ezért gyakran utazunk vissza az Egyesült Államokba, ráadásul kettős állampolgárok is vagyunk. Amikor már öt éve kinn voltunk, akkor elindítottuk a folyamatot, volt egy vizsgarésze, előtte elvégeztem egy állampolgársági tesztre felkészítő tanfolyamot, ami három hónapos volt, hetente két tanítási nappal. A sikeres vizsga után következett az ünnepélyes eskütétel, ami maradandó élmény, megható pillanat volt.