Átlagosan tíz-húszévente van nagyobb földrengés nálunk

Szerdán reggel negyed hétkor keletkezett, a Richter-féle skála szerint 5,1-es, majd a 11 perccel későbbi, 4,9-es erősségű utórengéseket a katasztrófavédelem közleménye szerint elsősorban magasabb épületekben hazánkban is érezték, például Kaposváron, Lentiben, Nagykanizsán, Pécsett és Zalaegerszegen. Ennek kapcsán utánajártunk a földrengések tudományos magyarázatának, és a hazánkban, illetve szűkebb pátriánkban regisztrált szeizmikus események „történetének”.

Nézzük meg először mit is jelent a földrengés a tudományos meghatározás szerint, azon túl, amit hétköznapi emberként érzünk, tapasztalunk, ha átélünk egy ilyen jelenséget. Egy bizonyos, ha máskor nem is, de ilyenkor érzékszerveinkkel tapasztalható bizonyítékokat kapunk arról – néha sajnos nagyon súlyosakat is –, hogy a Föld nem egy élettelen kő vagy sárgolyó, hanem egy élő égitest.

A foldrenges.hu portál szakszerű definíciója szerint a földrengés a Föld felszínének hirtelen rázkódása, amely a Föld szilárd burkát alkotó kőzetekben felhalmozódott feszültség által okozott törés, illetve hirtelen elmozdulás következménye. Mint írják: a felszín mozgásának erőssége tág határok között változhat, az emberek által nem érezhető, csak műszeresen regisztrálható enyhe rezgéstől egészen a teljes városokat elpusztító, esetleg a vidék domborzatát is megváltoztató nagy erejű rázkódásig. Ennek lehettünk tanúi kedden városunkban is, amikor a horvátországi epicentrumú földrengés még a városi házak ablakait is megrezgette, nem kis ijedtséget kiváltva a városlakók körében. Ez a már említett szakportál szabatos megfogalmazását idézve, a következők miatt volt lehetséges: a földrengéskor felszabaduló energia rugalmas hullámokat, földrengéshullámokat kelt, amely hullámok különböző útvonalakon haladva elérik a Föld felszínét. E hullámok alkalmas műszerrel, a szeizmográffal nagy távolságban is regisztrálhatók.

Magyarország nem tartozik a kiemelkedően földrengésveszélyes területek közé, a szeizmológiai hálózat évente 100-120 kisebb (2,5-es magnitúdójúnál enyhébb) földrengést regisztrál, ezek nagy része nem éri el az érzékelhetőség határát. Az ország területén évente négy-öt 2,5-3-as erősségű, az epicentrum környékén már jól érezhető, károkat nem okozó földmozgásra lehet számítani. Jelentősebb károkat okozó rengés 15-20 évenként, erős, nagyon nagy károkat okozó, 5,5-6-os magnitúdójú földrengés 40-50 évente történik – írta még 2015-ben az MTI. A Kárpát-medencében az egyik legsúlyosabb, a Richter-skála szerint 6,2 erősségű földrengés 250 éve, 1763. június 28-án volt. A Komáromot érintő elemi csapás következtében a város valamennyi háza megrongálódott, a halottak száma 63, a sebesülteké 102 volt. 1985. augusztus 15-én, reggel 6 óra 29 perckor nagyobb erejű földrengés Berhida térségében, a Richter-skála szerinti 4,9 magnitúdójú. (Ezt e sorok írója gyerekként a nagyszüleinél nyaralva személyesen is átélte Móron, s mondhatom, maradandó „élmény” volt – a szerk.)

Szűkebb pátriánkban a Dunaújvárosi Hírlap archívumának tanúsága szerint 1964. április 13-án kora délelőtt észlelte a lakosság földrengés jeleit. Mint kiderült, az akkori Jugoszláviában volt a rengés epicentruma, közel a magyar határhoz. Dunaújvárosból akkor károkról nem számoltak be. Szintén a Hírlap beszámolója szerint 1974. január 30-án ismét volt észlelés a városban, akkor a fővárostól nem messze volt a rengés epicentruma. 2013. április 23-án 4,7-es erősségű rengés történt Erdőtelek mellett, amelyet a környéken, sőt még Dunaújvárosban is éreztek a lakosok. A Hírlap írt is erről, és az e hetihez hasonló „tünetekről” számolt be, amelyekről a lakók panaszkodtak: „sok helyen megmozdult a csillár, az ágy is”.

Dunaújvárosban 1964-ben is érzékeltek földmozgást

A keddi földrengésig az elmúlt hét esztendő nyugalomban telt ebből a szempontból a városban, és a Horvátországban szerencsétlenül járókkal maximálisan együttérezve azt reméljük, hogy ez még nagyon sokáig így is marad. (A foldrenges.hu információs portál üzemeltetőjétől írásbeli hozzájárulást kaptunk tartalmaik cikkünkben való felhasználáshoz – a szerk.)