Hurrá, nyaralunk! Tapasztalat a karantén előtt és után…

A Kárpát-medence, és így a történelmi Magyarország jelentős része is sárga, illetve piros „lapot” kapott, azonban az unió – egyelőre – zöld besorolásban szereplő országaiban sem túl biztató a helyzet.

A napi jelentések drámaian növekvő fertőzésszámot mutatnak világszerte. Az adatokból kiindulva úgy tűnik, a második hullám kezdetén vagyunk. Éppen ezért a nyaralni vágyóknak alaposan meg kell fontolniuk, hol szeretnék kipihenni az egész éves munka fáradalmait. Jelenleg külföldre utazni nem csupán a fertőzés veszélye miatt felelőtlenség, de rengeteg egyéb kellemetlenséggel és pluszköltséggel is járhat. Megtörténhet ugyanis, hogy a most biztonságosnak ítélt országok a nyaralás végére már más besorolást kapnak, és akkor igazi kálváriává válik a család hazatérése Magyarországra. Ebben az esetben a hazatérőket járványügyi megfigyelés alá helyezik, ami tizennégy napos karantént jelent, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 65 § (1) bekezdése szerint:

„Azt, aki meghatározott fertőző betegségben szenvedő személlyel érintkezett és feltehetően maga is a betegség lappangási szakaszában van, az egészségügyi államigazgatási szerv a miniszter rendeletében meghatározott fertőző betegségek esetén járványügyi megfigyelés vagy járványügyi zárlat alá helyezi.”

Ez alól kivételt képez, ha a beutazó a belépést megelőző 5 napon belül, legalább 48 óra időkülönbséggel, két alkalommal SARS-CoV-2 tesztet végez, amelynek az eredménye negatív, illetve a hatósági határozat kiadását követően legalább egy tesztet elvégeztet, amelynek eredményétől függően a karantént az illetékes hatóság kérvény benyújtása esetén feloldhatja. A második teszt elvégzése ebben az esetben is kötelező. A tesztet augusztus 1-től kezdődően a tesztelt személy fizeti. Ezen felül, a beadványhoz mellékelni szükséges 3000 forint alapeljárási illetéket.

Saját tapasztalatomból kiindulva állítom, hogy a rendszer hatékony, és nincs kibúvó, mindenkire egyformán vonatkoznak a szigorított korlátozások, kivéve, ha az ember diplomataútlevéllel intéz államügyeket.

A beutazó adatait belépéskor a határon szolgálatot teljesítők rögzítik, majd továbbítják az illetékes rendőrkapitányság bűnügyi osztályának, amely – automatikusan – hivatalos értesítést küld a lakhely szerint illetékes Járási Hivatal Nép­egészségügyi Osztályának. A hivatalos tájékoztatót már a határ átlépésekor megkapja a karanténra kijelölt állampolgár az ajtóra kötelezően kiragasztandó, piros színű, járványveszélyre figyelmeztető matricával együtt. Amit furcsának véltem, az az volt, hogy senki sem kérdezte sem az országba való belépéskor, sem később, hogy kikkel élek egy háztartásban. Így a karantén szigorú intézkedései sem szavatolhatják a teljes biztonságot.

A házi őrizet, a karantén megszegését szigorú pénzbírsággal sújtják

A háziorvosomat rögtön, másnap értesítettem, aki először arról kívánt megbizonyosodni, hogy valós-e a karantén? Elmondása alapján sokan igyekeznek így szabadsághoz jutni. Azt is közölte, hogy ebben az esetben nem jár táppénz. A tesztet, illetve a tesztelést végző csapat érkezését nem ígérte az adott hétre. Amint elmondta, sok tesztet kell végezniük, ezért lehetségesnek tartotta, hogy csak a következő heti tesztkörútjuk alkalmával fognak tesztelni. Utánaszámolva rájöttem, hogy mire a teszttel végzünk, szinte lejár a két hét, amit otthon kell töltenem, elzárva a külvilágtól. Ez sokaknak problémát jelenthet, hiszen sok esetben megoldhatatlan, hogy a „házi őrizetes” otthonról dolgozhasson.

A végleges határozatot három nap elteltével postázták. Tudomásomra hozták, a karantén szabályainak megszegése büntetőjogi eljárást és elzárás von maga után, és ezen felül szabálysértésnek is minősül, 30 ezer forinttól 5 millió forintig terjedő bírság kiszabásával.

Megfigyelésemet naponta járőrök végezték, akik különböző időpontokban érkeztek és ellenőrizték, hogy betartom-e az otthonmaradás szabályait. Maszkot nem viseltek, de nem szálltak ki az autóból sem, addig dudáltak és szirénáztak, amíg megjelentem a kapuban. Ez a csendes, unatkozó, vidéki falvakban igazi attrakciónak számít. Feltűnt pár nap után, hogy miután jelentettem: otthon tartózkodom, a rendőrautó percekig áll a ház előtt. Egyik nap meg is kérdeztem az okát. Azt a választ kaptam a rendőrtől, hogy műhold méri be az ő tartózkodási helyüket, és az én mobiltelefonomat is.

A karanténban lévő személynek arra is számítania kell, hogy nem fogadhat látogatókat, ami akkor válik kellemetlenné, ha a helyi, független vezetőséggel „megáldott” önkormányzat a füle botját sem mozdítja. (A cikk írója Besnyőn él – a szerk.) Ekkor komoly gondot okoz, például a mindennapi kenyér beszerzése.

Nehezen teltek a napok, de lejárt a karantén. Az ember máskor alig várja, hogy pár napot otthon tölthessen. Ha azonban ez kényszerűségből történik, úrrá lesz rajtunk a bezártság érzése, és a karantén végét úgy éljük meg, mintha börtönből szabadulnánk – pedig csak „házi őrizetben” voltunk... Szerencsémre, a fertőzést megúsztam, de most rettegek attól, hogy akár a fővárosba utazzak, hiszen mi lesz, ha megfertőződöm?

A Partiumban, Szatmár megyében, látogatásom idején egyetlenegy fertőzött volt, aki párizsi útja során (Franciaország zöld zóna!) fertőződött meg. Jelenleg Budapesten sokkal több fertőzött van. Ha véletlenül megfertőződnék, újra a kényszerű rabság következne…

Fenti tapasztalataim alapján azt tanácsolom mindenkinek: fontolja meg jól külföldi utazását, még akkor is, ha az adott ország – egyelőre –, zöld zónának számít, hiszen ez egyik napról a másikra megváltozhat. Itthon pedig tartsa be a kötelező előírásokat, viseljen maszkot, és kerülje a tömeget. Nem ér annyit a nyaralás, a buli, a meccs, hogy az ember efféle kellemetlenséget átéljen, a betegségről nem is beszélve…