A lehetőség, hogy pénzből valódi boldogságot vegyünk

Tapasztalataik alapján szinte egybehangzóan állították a megkérdezett, adományozással foglalkozó civil szakemberek, hogy hazánkban sajnos még nem a kultúránk része az adakozás.

A statisztikák alapján nem vagyunk ezzel egyedül az ex kommunista szférában, ahol, mint nálunk is „az állam majd mindent megold” szemlélet még mindig erősen uralkodó.

Az angol székhelyű World Giving Index rangsorolja a világ országait jótékonysági hajlandóságuk alapján. Jelentésükben az Egyesült Államok mellett meglepő módon kiemelkedő helyen szerepel Burma. Talán a buddhista hagyományoknak is köszönhető, hogy az ott élők 91 százaléka adományozott pénzt, miközben az ország egyike a világ legszegényebbjeinek. Ugyanakkor megdöbbentő adat az elemzések szerint, hogy a világ legnagyobb gazdaságai, azaz a G20 országok közül mindössze öt kerül be a ­World Giving Index első húsz helyezettje közé, tizenegy közülük még az első ötvenben sem szerepel, amíg három olyan is van, amely a sereghajtók között található, azaz az első százba sem fért bele.

Itthon sokan az adójuk egy százalékával letudják ilyenfajta kötelességüket, bár ez se így, se úgy nem marad nálunk, legfeljebb arról rendelkezhetünk hova kerüljön. A halálos ágyunkon is adakozhatunk, de adni annyira felemelő érzés, hogy nem érdemes vele addig várnunk. De hogyan adományozzunk, és mit adjunk, hogy a rászorulók valóban segítséget kapjanak?

Az adakozás motivációja sokféle lehet a szakértők szerint. Az egyik legjellemzőbb ok az adományozásra, az érintettség. Amikor mi magunk, vagy egy családtagunk érintett, ezért a problémával gyakran találkozunk, jól ismerjük, fontos nekünk. Szívesen adományoz az is, aki korábban, egy bizonyos élethelyzetben szintén segítséget kapott másoktól, és ezen túljutva viszonozni szeretné a gesztust. Gyakori, hogy bár az adományozó semmilyen módon nem érintett, maga az ügy, ami megérinti, valamiért közel áll a szívéhez, érdeklődik iránta és fontos neki, vagy éppen egy új trendet követ.

Most például adakozhatunk abból az apropóból is, hogy az évszakváltáshoz kapcsolódóan átválogatjuk a gardróbunkat, és a használt, de jó állapotú darabokról lemondunk más javára, vagy a karantén idején felhalmozott élelmiszer-tartalékainkat is felfrissíthetjük ily módon. A felhalmozott kereskedelmi mennyiségű tisztítószer, WC-papír és liszt jó ügyet is szolgálhatna, mert gondolkodhatunk úgy is, hogy ez az egyetlen lehetőségünk arra, hogy pénzért valódi boldogságot vásároljunk.

Úgy tudunk jól adni, amit mindenkor érdemes szem előtt tartanunk, hogy élelmiszerekből, hosszú szavatosságú, tartós és ép csomagolású termékeket adományozunk, játékok esetében fontos, hogy szép állapotúak és hiánytalanok legyenek, ruhából pedig, olyat ajánljunk fel jótékony célra kizárólag, amit magunk is felvennénk.

Tehát az olaj, liszt, cukor, tészta, rizs, konzerv, a sokáig eltartható zöldségek, gyümölcsök, krumpli, hagyma hasznos adomány. A legjobb, ha elkészíthető ételekben gondolkodunk, hogy akár egy komplett ebéd kerülhessen az asztalra adományunkból. Penészes, romlott, lejárt szavatosságú élelmiszert adni nem adományozás, hanem szemétlerakás. Különbség csak annyi, hogy a veszélyes hulladék elszállítását a karitatív szervezetre hárítjuk.

Próbáljunk idényhez igazodni a ruhák adományozása esetében, tehát most tavaszi, nyári ruhákkal és cipőkkel lehet igazán segíteni. A minimális költségvetésből, többnyire önkéntesekkel működő karitatív tevékenységgel foglalkozó csoportosulások ugyanis nem tudják nagy mennyiségben tárolni a téli ruhákat az ősz beköszöntéig. Ne legyen szakadt, pecsétes, de kis hibával rendelkező sem. Nem segítség az olyan cipő, amit csak meg kell sarkaltatni, vagy olyan nadrág, amiben csak a cipzárt kell kicseréltetni, mert a mélyszegénységben élőknek gyakran élelmiszerre sem jut, pláne nem javíttatásra, ha nem tudják használni, úgy nem is segítség.

Nagy igény van a gyermekruhákra. Hasznos, ha kor és nem szerint különválogatva csomagoltan visszük a segítő szervezeteknek. Ha már a gyerekeknél tartunk, a játék adományoknál fontos, hogy olyat ajándékozzunk, amit mi is jó szívvel adnánk gyermekünk kezébe, és örülne neki. Itt is számtalan rossz példát soroltak az aktivisták: a rossz ülésű, defektes kerekű bicikli láttán egy gyerek sem tud lelkesedni, a hiányos kirakó vagy az a mesekönyv amiből kitépték a happy end-et csalódást okoz annak, akinek pont, hogy boldog mosolyt szeretnénk látni az arcán.