Hektáronként öt cent volt az ára a kincsekkel teli földrésznek

Az emberek évszázadokon át keresték az úgynevezett északkeleti átjárót, amely Szibéria északi partvidéke mentén vezet az Atlanti-óceánról a Csendes-óceánra, hosszú ideig azt sem tudták, hogy van-e szárazföldi összeköttetés Ázsia és Amerika között. Alaszka az észak-amerikai kontinens északnyugati részén fekszik, területe 1,7 millió négyzetkilométer.

Vitus Bering expedícióit követően ismerték meg Alaszkát, majd kezdetét vette a terület betelepítése, ami a szélsőséges időjárás következtében lassan zajlott le. Bering felfedezésének köszönhetően az Orosz-Amerikának elkeresztelt, a cár fennhatósága alá került területen már 1781-ben létesült az első állandó orosz település, amelynek már iskolája és temploma is volt. I. Pál cár 1799-ben kormányzót nevezett ki, akinek székhelye a mai Sitka város helyén lévő Novo-Arhan­gelszk lett. Nemsokára megalakult az Orosz–Amerikai Társaság, amely felügyelte az alaszkai éltet és kereskedelmet. A XIX. század végéig mindössze néhány ezer telepes próbálta ott megvetni a lábát, és elsősorban szőrmekereskedelmet folytattak az őslakosokkal.

Az oroszok nem tudtak mit kezdeni vele

Az orosz fennhatóság alatt lévő terület sokáig érdektelen volt a cári birodalom számára, értéktelennek tartották, és Szentpéterváron nem voltak hajlandók komolyabb áldozatot hozni érte.

A helyzetet bonyolította, hogy az oroszok súlyos vereséget szenvedtek a krími háborúban a franciáktól és a britektől, valamint megnőtt annak a valószínűsége, hogy az amerikai kontinensen is konfliktusba kerülnek az angolokkal, akik már akkor is a kezükben tartották a szomszédos Kanadát.

Az oroszokban már az 1850-es években felmerült a gondolat, hogy eladják Alaszkát, de Nagy-Britanniát akkor nem érdekelte az ajánlat.

Az amerikaiak érdeklődését viszont felkeltette a vétel lehetősége, elsősorban William Henry Seward szenátor – aki egyébként Andrew Johnson elnök külügyminisztere is volt – érvelt mellette.

Az adásvétel – az akkoriban hatalmas vételár

Az amerikai polgárháború azonban évekre visszavetette az üzlet megkötését. Seward erőfeszítései nyomán azonban 1867-ben az orosz és az amerikai fél ismét tárgyalóasztalhoz ült, az oroszok washingtoni nagykövetüket, Eduard de Stoeckl bárót bízták meg a tárgyalásokkal. Az amerikai közvélemény kedvezően ítélte meg Alaszka megvételét, de a kongresszust már nehéz volt meggyőzni, mert a vételár akkor hatalmasnak számított.

Andrew Johnson elnök ellenzéke az adásvétel végett Seward külügyminisztert bolondnak nevezte, a szerintük értéktelen területet pedig ­„Jo­hnson jegesmedvekertjének” titulálták. Ezek a támadások elsősorban az amerikai vezetésnek szóltak, de az adásvétel kongresszusi ratifikálását alaposan késleltette. A szenátus viszont 37 szavazattal 2 ellenében támogatta az alaszkai vásárlást, amelyre 1867. május 3-án került sor.

Az angolokat akkor nem érdekelte az ajánlat, John­son jegesmedvekertje

Az adásvételi szerződést angol és francia nyelven írták alá, ezt követően 1867. május 3-án a dokumentumot maga II. Sándor cár látta el kézje­gyével. A szerződés kimondta, hogy a félsziget teljes területe, valamint a déli irányban 10 mérföld hosszú tengerpart az Egyesült Államok tulajdonába került. Érdekes, hogy a dokumentum orosz változata nem létezik.

1868. július 14-én megkötötték az üzletet. Oroszországban sokáig úgy vélték, a szerződés 99 évre szól, és hogy az oroszokat végül is becsapták. Érdekes, hogy a hidegháború időszakában a Szovjetunió diplomatáinak még hivatalosan is be kellett jelenteniük, hogy az országnak nincs követelése Alaszkával szemben.

Alaszka az USA-é – a lakosságot elüldözték

7,2 millió dollár kifizetésére csak 1868 augusztusában került sor, Alaszka hivatalos átadása Sitkában már 10 hónappal korábban, 1867. október 18-án lezajlott egy katonai ceremónia keretén belül. Ezen a napon Novo-Arhangelszkben Lovell Rousseau amerikai tábornok és Alekszej Pescsurov orosz fregattkapitány jelenlétében ágyúk sortüzétől kísérve levonták az orosz, majd felvonták az amerikai zászlót, és felszámolták az Orosz–Amerikai Társaságot. A területen élő mintegy 700 orosznak felajánlották az amerikai állampolgárságot, de többségük nem élhetett ezzel, mert a bevonuló amerikaiak elüldözték őket. Alaszka nem csupán 1,5 millió négyzetkilométerrel gyarapította az Egyesült Államok területét, hanem mérhetetlen mennyiségű természeti kincset is adott a gazdaságnak.

Területi vita robbant ki Kanadával

Ekkor alakul ki területi vita a Kanadát ellenőrző britekkel, akik igényt tartottak Alaszka délkeleti, aranyban gazdag lelőhelyeire, de egy nemzetközi bíróság az amerikai félnek adott igazat. 1917 óta az Amerikai Egyesült Államok október 18-át az Alaszka-napként ünnepli. Az állami dolgozók számára ma is fizetett munkaszüneti nap.

Alaszka 1912-ben lett territórium, majd fél évszázaddal később, az 1958. július 7-én tartott népszavazás eredményeként, 1959. január 3-án az Egyesült Államok 49. szövetségi állama.

Az is érdekes, hogy a szövetségi állam fővárosa nem Anchorage, ahol a lakosság több mint fele él, hanem az alig 30 ezres Juneau.

Ma is sokan foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy Alaszkát eladták, vagy csak bérbe adták, jó üzletet kötöttek-e akkor az oroszok, vagy egyszerűen átverték őket. Mivel a szerződés előkészítése titokban zajlott, így felerősödnek azok a hangok, hogy az amerikaiak valójában bagóért jutottak Alaszkához.

Ez már a történészek feladata, egy biztos, hogy Alaszka, egy fejlett, jól működő szövetségi állam, lakóit pedig minden bizonnyal nem zavarja az, hogy amerikai útlevéllel rendelkeznek.

Felhasznált irodalom:

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1867_oktober_18_az_egyesult_allamok_megszerzi_alaszkat/

https://hajozas.hu/magazin/kulfold/150-eve-vette-meg-az-usa-alaszkat/

https://srcaltufevo.ru/hu/kogda-prodali-alyasku-amerike-aleksandr-2-kto-prodal-alyasku.html

alaszka.lap.hu (linkgyűjtemény) magyar nyelven

Andor László: Amerikai politika a 20. században (Változó Világ 21. Budapest, 1999)

https://www.origo.hu/tudomany/20170328-az-egyesult-allamok-150-eve-vette-meg-alaszkat-oroszorszagtol.html.

Talán becsapták az oroszokat?

Néhány orosz újságban ezt az eseményt az utolsó oldalakon, a jelentéktelen információk között jelentették meg, senki sem tulajdonított különösebb jelentőséget neki.

Sok orosz ember, tudatlansága – no és az egész korszakra jellemző – írástudatlansága miatt még azt sem tudta, hogy vannak távoli északi területek, amelyek az Orosz Birodalomhoz tartoztak.

Sokan vélik úgy, hogy az oroszoknak akkoriban fogalmuk sem volt, hogy milyen értékes ásványkincseket rejt az alaszkai föld. Jóllehet a vásárlás után a terület eleinte csak kiadást jelentett az USA-nak, de amikor 1896-ban a Klondike folyó mentén aranyat találtak – kitört az aranyláz. Tízezrek özönlöttek Alaszkába, a kalandos és gyors meggazdagodás reményében.