Töltsük meg élményekkel a hétköznapokat!

Kis városunkban, Dunaföldváron a hivatalosan szervezett tudományos előadásokon, irodalmi programokon, kiállítás-megnyitókon mindig ott van legkevesebb harminc ember. A rendszeresen működő nyugdíjasklub tagjai nemrég a szomszédos település társklubja meghívására mulattak, majd pár nap múlva itthon Arany Jánosról hallgattak előadást. A máltások jótékonysági bált szerveztek. A kertbarátok, a borlovagok, a pincések közössége sokat fáradozik azon, hogy az adventi programokon megvendégeljék a városlakókat.

S nem csak a gazdag tevékenységű, hagyományos civil szervezetek működnek. Egyesek csoportosan túráznak, kézműveskednek, mások kóruspróbára járnak heti rendszerességgel. Egy busznyi színházbarát utazik bérlettel Kecskemétre, mások Paksra vagy Dunaújvárosba. Hétről hétre fiatalok, sőt idősebbek egy-egy csoportja tölti meg a tornatermeket: hol asszonytorna van, hol röplabda, öregfiúk foci, a profi aerobikos, mazsorettes vagy néptáncos hölgyekről-urakról nem is beszélve. De új közösségek is létrejönnek. A baba-mama klubot elindító védőnő gyermekgondozási szabadsága alatt a csoport nem szűnt meg, egy-két anyuka szervezi, viszi tovább, sőt bővíti a programokat. A közösségi hálón nemrég egy fiatalasszony közös horgolásra hívta ismerőseit. S mentek is, huszonöten. A röplabdások röpimaratont szerveztek, van, aki ételosztást, új jótékonysági akciót. És még sorolni lehetne.

Mi kell ahhoz, hogy megmozduljunk? Egy-egy lelkes, hiteles ember, akinek szavára, ötletére hallgatunk. Aztán megérezzük, milyen jó együtt lenni. Közösen végezni valamit, beszélgetni és együtt nevetni, tenni önmagunk és mások testi-lelki egészségéért. Milyen jó élményekkel megtölteni a hétköznapokat!