Jó reggelt, Dunaújváros!

Akit vártam, késett, ezért a váratlanul jött szabadidőmet kihasználva sétáltam ott kicsit, ahol régen jártam már, pedig karnyújtásnyira van az otthonomtól, de mindig csak a teendők... Sütött a Nap, a téli tavaszban elbűvölve csodálkoztam rá újra a sok szépségre, pont úgy, mint egy turista, aki először jár itt. Gyönyörködtem a folyóban, a végtelen látóhatárban, a hangokban, az illatokban, a nyüzsgésben. Negyedóra múlva azzal hívott fel az ismerősöm, hogy sajnos egyáltalán nem tud jönni, tegyük át a találkozót máskorra. Ó, de jó, gondoltam, akkor leülhetek kicsit a lépcsősor tetejére, mint régen! Egyeztettük az új időpontot, én pedig tovább élveztem a nyári napsütést, és a szép látványt. Ismerősömet talán bántotta is a dolog. Nem is sejtette, milyen nagy jót tett velem.