Legendák és madarak nyomán - Kenutúrák izgalmas helyszíne a Fertő-tó

A nap már lemenőben, amikor csapatunk bekászálódik a sokak számára lélekvesztőnek nevezett négy-ötszemélyes hajókba. Vezetőnk fiatal kora ellenére tapasztalt kenus, nemcsak az evezés rejtelmeiről, de a tó történetéről is beszél.

A Fertő környéke már az újkőkorszakban lakott volt, ahogy azt régészeti ásatások bizonyítják. A rómaiak idejében Galerius császár kiszáríttatta, de a terület ismét feltelt vízzel. Nem ez volt azonban az utolsó kiszáradása, hiszen 1866-ban az oklevelek tanúsága szerint a tó teljesen eltűnt, helyén csak iszap maradt, majd ez is teljesen kiszáradt, olyannyira, hogy a medret három évig felszántották, és gazdasági épületeket húztak fel benne. A mára a természetvédelmi beavatkozásoknak is köszönhetően stabil vízellátású tó különlegessége, hogy viharos szelek idején szó szerint ferde a vízállása. Például 1888-ban egy alkalommal mintegy nyolcvan centis vízszintkülönbséget mértek a tó déli és északi partja között.

A kenuzáshoz nem kell semmiféle előképzettség, a szükséges tudnivalókat a túravezetőktől könnyedén el lehet sajátítani Fotó: a szerző

Nem kell sokáig eveznünk, hogy egy barna rétihéja suhanjon át közvetlenül fölöttünk. A több mint egyméteres szárnyfesztávú, a vágómadár alakúak rendjébe tartozó védett ragadozó hamarosan el is tűnik a nádasban: hirtelen zuhanással veti rá magát valószínűleg egy vízisiklóra, békára. Érdemes a hangokra is figyelni: téved, aki azt gondolja, hogy vicces kedvű fiatalok fújkálnak sörösüvegbe. Ez bizony a bölömbika hangja. A nádfalak között elhaladva pedig szinte mindenhol a nádirigó kereplését hallani, amitől csak nagy gyakorlattal különíthető el a cserregő nádiposzátáé. A kora esti koncert hozzátartozója a nádi tücsökmadár ciripelése (nem véletlen a név: tényleg tücsökciripeléshez hasonlatos az éneke). A Fertőn fészkelő énekesmadarak közül a legjellegzetesebb azonban a fülemülesitke, amelynek legnagyobb hazai állománya költ itt. Közben a csapat fárad: az első tíz perc után az evezés még könnyű testmozgásnak hat, ám egyórányi folyamatos lapátolás után már lázadnak az ehhez nem szokott izmok. Azonban a szél és a csatornák kereszteződéseinél tapasztalt erős áramlás miatt nem lehet lazsálni, no meg az est beállta is sürget...

A sok Fertőn fészkelő madárfaj egyike: a jégmadár

Hamarosan kikötünk egy madárlesnél, ahonnan remek körpanoráma nyílik a tóra. Nem messze lúdcsapatok pihennek: mivel a Fertő öblei a vonulási útvonalra esnek, évente akár negyvenezer lúd is megfordul a területen, lilikek, nyári és vetési ludak húznak be esténként a náddal takart biztonságos vízfelszínekre. A récék közül ugyancsak sok faj képviselteti magát: gyakori a narancssága fejéről messziről felismerhető üstökösréce, illetve a legkisebb récefaj, a csörgőréce, de fokozottan védett cigányrécét és a különös csőrrel megáldott kanalasrécét is megfigyelheti, aki távcsővel pásztázza a látóhatárt. A rejtett életmódú vízimadarakkal mint a vízicsibék, törpegémek nehezebb dolga van a laikus látogatónak, ezek többnyire csak a madárgyűrűzők kezébe kerülnek. Mivel a Fertő vízmélysége átlagosan 50 60 centiméter, a sekély vizű területeken a hazánkban honos parti madárfajok mellett a távoli északon fészkelők egy-egy példánya is megjelenik: ilyen a kőforgató vagy a vékonycsőrű víztaposó.

A törpegém rejtett életmódja miatt alig-alig kerül szem elé

Hazafelé indulva a sejtelmes est a Fertőn a legendákra tereli a szót. Hany Istók neve sokaknak hangzik ismerősen, de azt kevesen gondolják, hogy valóságos személyről van szó. Igaz, a szóbeszéd valószínűleg kissé kiszínezte az eseményeket. Történt ugyanis, hogy 1749 márciusában a helybéli halászok egy nyolc tíz év körüli fiút fogtak el a Fertő-közeli Hanság egy mocsaras részén. A fiúcska egy elveszett, de furcsa módon a vízi világban életben maradt és elvadult árva volt. A beszélni nem tudó gyerek a korabeli leírások szerint remekül alkalmazkodott a lápi léthez: meztelen volt, ámde megvastagodott bőrét szőr borította, ujjai között úszóhártyához hasonlatos bőrkezdemény látszott. Szemtanúk szerint a víz alatt úszva is képes volt megfogni a halakat. Hogy mindebből mennyi az igazság, nem tudni, de az bizonyos, hogy a gyermeket a kapuvári plébánián 1749. március 17-én az István névre keresztelték.

Ha Hany Istókkal nem is, de sok izgalmas élőlénnyel találkozhat minden Fertő-látogató. Az evezés pedig nem olyan kihívás, amit ne lehetne vállalni.

Ma már a világörökség részét képezi a húszezer éve létrejött Fertő. A tó ma jórészt Ausztriához tartozik, a 309 négyzetkilométeres területből csupán 75 húzódik hazánkban. A mintegy nyolcvan százalékban náddal borított szikes tó több mint kétszáz kilométernyi csatornahálózatával remek túrákra ad lehetőséget.