Berki ötkarikás álmai

Látszott rajta, újdonság számára a rivaldafény. A tavalyi esztendő legjobb sportolóinak gáláján ő volt a sláger, amikor az épületbe lépett, tévéstábok, fotósok, újságírók rohanták meg, mindenki a kezét szorongatta. Meghatottan fogadta a gratulációkat, azt ismételgette, alig hiszi, hogy mindez vele történik.


– Vélhetően úgy könynyebb nekiveselkedni a kőkemény edzéseknek év elején, hogy néhány héttel korábban önt választották a legjobb magyar sportolónak. Jól gondolom?

– Igen, hatalmas megtiszteltetést jelentett, hogy én lettem a tavalyi esztendő legjobbja. A gála után, az ünnepek idején már vártam, hogy újra elkezdődjön a felkészülés, szeretnék minél gyorsabban formába lendülni. A tavalyi Eb nem sikerült, az októberi, rotterdami vb viszont remekül, ennek köszönhettem, hogy a hazai sportújságírók engem találtak a legjobbnak. A 2011-es évben mindössze egy jelentős versenyem lesz, kvalifikációs vb októberben, Tokióban, ez az egyetlen lehetőségem, hogy kijussak az olimpiára. Nem lesz második esély, tehát oda kell figyelnem minden mozdulatra, a sérülések elkerülésére. Életem legnehezebb éve áll előttem. A 2010-es esztendő volt az első, amikor minden sikerült, nem csak magánéleti, sportolói tekintetben is tökéletes évet zártam. Ha ezt tudom folytatni, nem lehet probléma.

– A tokiói vb-n nem elég kedvenc szerén, lovon bizonyítani, nyújtón és ugrásban is ott kell lennie az élmezőnyben. Óriási teher ez?

– A szabályok szerint egy szeren már nem lehet indulási jogot szerezni, még két másikon is bizonyítani kell. Én lovon vagyok a világ élmezőnyében, ám ez kevés az ötkarikás induláshoz. Nincs mese, két másik szeren is szerepelnem kell, méghozzá jól. Ugrásban és nyújtón a mezőny átlagát veszik, ennek a 85 százalékát kell elérnem. Nem teljesíthetetlen feladat, ezek a pontszámok egy közepes képességű tornászt feltételeznek. De ezzel nincs vége, lovon az első háromban kell végeznem, hogy a 85 százalékot egyáltalán számolni kezdjék. A ló a legfontosabb, úgy gondolom, a másik két szeren tudom hozni a várt átlagot. A korábbi években csak a lovat favorizáltam, néhány hónapja megkezdtem a felkészülést a másik két szeren is, az elmúlt öt-hat évben ezeket hanyagoltam, ugyanis nem volt rájuk szükség. Lovon azonban mindig fejlődnöm kell.

– Lehet, hogy előrukkol valami váratlannal?

– Nem valószínű, hogy lólengésben új elemmel jelentkezem, az eddigieket igyekszem tökéletesen bemutatni.

– A korábbi olimpiai bajnok, nemrégen megválasztott Borkai Zsoltnak komoly szerepe volt abban, hogy a MOB közvetítésével azon a lovon gyakorolhasson, amelyen Tokióban bizonyítani kell. A Japánban gyártott eszköz különbözik a korábban használtaktól?

– Igen, lényeges a differencia. Hálás vagyok Borkai Zsoltnak, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság megvette az eszközt. Februárban érkezik a japán ló, a Tornacsarnokban – ahol nap mint nap edzem – állítják fel. Nagyban különbözik a korábbiaktól, csúszósabb a bőrfelület, a kápája sokkal alacsonyabb, mint az európai lovaknak, ezért el is törhet a kezem, ha rosszul fogom meg. Túl sok lenne a rizikó, ha csak októberben, a számomra létfontosságú vb-n találkoztam volna vele először. Ha nem bajlódom sérüléssel, nem fáj semmi – a csuklómban porckopást diagnosztizáltak –, nem lehet probléma. Az edzőmmel, Kovács Lászlóval, ahogy eddig is tettük, ezentúl is nagyon komoly munkát fogunk végezni. A tréneremnek nagyon sokat köszönhetek, nélküle nem lehetnék világbajnok és négyszeres Eu- rópa-bajnok, Világkupagyőztes.

– Csak az ötkarikás arany hiányzik a gyűjteményből. Pekingben begyűjthette volna, de a bonyolult kvalifikációs rendszer miatt el sem jutott a játékokra. Nem lehetett könnyű megélni, hogy vb-ezüstérmesként, tehát a világ második legjobbjaként tévén nézte az eseményt.

– Nem volt egyszerű. Az olimpiát megelőző vb-n a kínai fiú megelőzött, így lemaradtam a játékokról. Más sportágakban könnyebben lehetett indulási jogot szerezni. Túl kellett lépnem a csalódáson, más kérdés, az azóta történt változtatások sem könynyítik a helyzetemet, ugyanis immár három szeren kell bemutatnom a tudásomat. Az edzőmmel egészen jól haladunk, olyan gyakorlatokat sikerült összehoznunk, amelyek versenyképesek.

– Ön lett az év sportolója, trénere pedig az év edzője. Erre szokták mondani, két legyet ütöttek egy csapásra.

– A tortára feltettük a cseresznyét, valóban olyan évet zártunk, amilyenre előzőleg gondolni sem mertünk. Főleg a tavaszi Eb után, ahol nem voltam döntős, a leugrást elrontottam. A decemberi gála előtt többen odajöttek, és gratuláltak, hogy én nyertem, ám nem éltem bele magam semmibe. Jobb megvárni, amíg mondják a nevem... A világbajnoki arany döntött, olyan versenyzőket utasítottam magam mögé, akiknek – eddigi pályafutásukat tekintve – a nyomába sem érhetek, ám 2010-ben mégis én lettem a legjobb. Ez nem csak nekem megtiszteltetés, a torna, a sportág elismerése is.

Sidi Pétert és Cseh Lászlót előzte meg

1. Berki Krisztián 1723 pont, 2. Sidi Péter 1046, 3. Cseh László 881, 4. Gyurta Dániel 253, 5. Boczkó Gábor 143, 6. Bacskai Balázs 119. A középmezőnyben végzett: Vajda Attila 82, Kiss Dániel 63, Dzsudzsák Balázs 42, Ungvári Miklós 39, Jároszkievicz Krisztián 35, S. Kovács Ádám 29, Libor Dezső 24, Verrasztó Dávid 22.