Örök szálkák

Magyar férfivízilabda-válogatott emberemlékezet óta nem játszhatott ennyire felszabadultan a szerbek ellen, mint ma Barcelonában, az Európa-bajnokság negyeddöntőjében. Bár tudom, első hallásra őrültnek hat ez az állítás, hiszen a négy közé jutásért zajló meccs minden tornán egy keskeny, ingatag palló, amely átvezet csalódás és siker között, ezért egyszerre kötelező és roppant nehéz átmenni rajta.

Most azonban más a helyzet. Nem az, mint 1997-ben, a sevillai Eb-n, amikor Kemény Dénes ifjonc, de klasszisjelöltektől hemzsegő csapata Kásás Tamás mesterhármasával 3–2-re verte a „jugókat” az első helyért. Még kevésbé az, mint a 2000-es sydney-i olimpiai elődöntőjében vagy a 2004-es athéni fináléban, amikor a mieink mindkétszer úgy múlták felül a szerbeket, hogy ők máig azt érzik, két aranyérmet vettünk ki a zsebükből. Még csak nem is az, amikor onnantól már jobbára ők győztek, ám ezt mi mindannyiszor a póló­világ rendje elleni véteknek tekintettük.

Már nincs abban semmi rendkívüli, ha a jobbtól kikapunk.

Emblematikus játékosaink végleg vagy átmenetileg búcsúztak a válogatottól, a jelen felnőttjei utánpótlás korukban sem verték végig a riválisokat, így nem is nehéz, nem is fájdalmas belátnunk: alapfeladat helyett vérbeli bravúr lenne a négybe jutni. Különösen az olimpiai bajnok és a legutóbbi három Eb-t megnyert, a korszakváltást sikeresen végrehajtott, rendíthetetlen szerbek ellen.

Hát még úgy, hogy Barcelonában az olaszok a majd százéves Eb-történelem legsúlyosabb verését (12–5) mérték fiainkra, akik három negyeden át a grúzokkal is küszködtek, 4–4-es döntetlent „szenvedtek” a németekkel, és a nyolc közé jutásért kezdetben a hollandokkal is meggyűlt a bajuk (12–9).

A mai összecsapásnak ezért inkább az az igazi tétje, hogy kiderüljön: eme állapotában, összetételében a magyar gárda az olasz, szerb vagy a német, holland kasztba tartozik-e. És még akár vagány játékkal, szoros vereséggel is bebizonyítható, hogy az előbbibe.

Sőt, az a legszebb az egészben, hogy akár nyerhetünk is. Mert attól, hogy ez nem kötelezettség, lehetőségként még fennáll.

A hollandok ellen is összejött egy 6–0-s roham, ami ma persze kizárt, de mondjuk egy negyednyi tündökléssel, három negyednyi gürcöléssel a csoda sem elérhetetlen.

Dicső múltunk a szerbek szemében, szívében örök szálka, ezt lehetne egyre mélyebbre nyomni. Előbb egy blokkal, aztán egy góllal, végül pedig, ki tudja…