Kemény Józsi elbúcsúzott

A kezdés előtt már jó félórával számos egykori csapattársával találkozhattunk, így Mikler Roland, Zubai Szabolcs, Törő Szabolcs, Skaliczky László edző csak azért utazott el a mérkőzésre Szegedről, hogy ők is személyes jelenlétükkel tisztelegjenek a legendás pályafutás előtt. Csakúgy, mint Csurgóról Miss Zoltán és Széles László, de befutott Imre Vilmos is, aki szintén kötelességének érezte, hogy itt legyen.

A csarnok folyosóján az ünnepeltet, Kemény Józsefet nem, feleségét Editet ellenben megtaláltuk. - Olvastuk, láttuk a mai Hírlapban megjelent anyagot. Mit mondjak, meghatódtam, amikor megláttam. Nagyon büszke vagyok rá. Azt is említette még viccesen, hogy most lesz a nyugdíjas búcsúztatója. De ez csak a pályától, a kézilabdától való búcsút jelenti.

A most Veszprémben játszó volt csapattársak közül Császár Gábort megpróbáltuk rávenni , hogy az ünnep miatt legalább egy döntetlennel vegyék ki részüket a köszöntésből, amire Gábor csupán egy széles mosollyal reagált, majd elmentek melegíteni. Csakúgy, mint a hazai alakulat, amelyben feltűnt Kemény József is, nem civilben, hanem szerelésben. Utoljára még átöltözött, végigcsinálta a sok ezerszer véghez vitt mozdulatokat: nyújtott, kart hajlított, lőtt. Ám utána már csak a kezdődobás elvégzése várt rá.

A hazai csapat gyúrója, Takács József elárulta, hogy Kemény izgult, milyen lesz a búcsúztató. - Azért nem semmi... Én még játszottam vele együtt, ő ifista volt, én pedig felnőtt. Eredményes pályafutást tudhat maga mögött - fogalmazott a gyúró.

Sinka László, a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke azzal kezdte, amennyi időt, huszonhét évet Józsi eltöltött a sportágban, nagyjából ő is ugyanennyi ideje van a sportéletben.

Aztán eljött a pillanat, amikor a játékvezető pályára szólította a csapatokat, miután bemutatták mindkét együttest, utoljára mondták Kemény nevét, kinek bemutatását állva tapsolta a közönség. Nagy meglepetésként érkezett a zenész Caramel, Józsi kedvence, aki a pályafutásáról vetített képek alá énekelt. (A kőkemény játékos ezen a ponton elérzékenyült, de ezt a csarnokban senki sem láthatta, mivel mindenki így volt vele...) Azután sorra jöttek a köszöntések, aminek részeként tiszteletbeli válogatott lett, s ekkor jelentették be azt is, hogy visszavonultatják négyes számú mezét. A városvezetés, a szakosztály, a Dunaferr SE, az ISD Dunaferr Zrt., a Dunaújvárosi Hírlap, a szurkolók, a játékosok és az MKB Veszprém is megajándékozta az ünnepeltet.

A megható, felemelő pillanatok után Kemény Józsi is mikrofont ragadott, a szavakat keresve szólt a közönséghez, s megköszönte mindenkinek az huszonhét évet, s ezúttal legyűrve szerénységét még egy dolgot kért: hadd vezényeljen utoljára egy közös hajrát a két csapatnak. Akkor köré gyűltek a játékosok, s miután egy csapatként megfogták egymás kezét, a Dunaferr legendája elkiáltott a mérkőzésre buzdító hajrát. Majd az állva tapsoló publikum köszöntése közepette meghajolva, kezét szívére téve sportolóként utoljára leballagott a parkettáról. (A mérkőzés lapzártánk után ért véget, tudósításunkat a holnapi számban olvashatják.)Körégyűltek a játékosok, s egy csapatként, egymás kezét fogva kiáltották: hajrá!

Még több kép: itt!