Uszód nagy becsben tartott emlékeit láthatjuk

Az alkalmi gyűjteményt Kriskóné Dávid Mária etnográfus, a kecskeméti Népi Iparművészeti Gyűjtemény gyűjteményvezetője ajánlotta az érdeklődők figyelmébe:

– Ezt a kiállítást nem csak azért érdemes megnézni, mert nagyon sokszínű. Számomra a legértékesebbek azok a népviseletes babák, amelyeket Kun Gáborné Juliska népi iparművész készített. Már a babák is csodálatosak, szép formájú darabok. A viseletek pedig az utolsó ráncig hitelesek, az általa megélt, kutatott és megtalált darabok alapján készültek.

– Nem csak az az értéke, hogy megmenti azokat a gyönyörű formákat, színeket és anyagokat, amelyeket régen használtak, hanem olyan helyzetben lévő babákat is ábrázol, amiket nem szoktunk látni. Ilyen jelenetet örökít meg például a ravatallal és a körülötte állókkal. Mellette a hétköznapi munkák során hordott viseletek is helyet kaptak. Ez azért nagyon fontos, mert a népművészetben szinte csak a reprezentatív ünnepi darabok maradtak meg. Julika ezzel szemben föltárja a mindennapi élet hagyományos viseletkincsét is. A kiállításon felújított régi fotókat is láthatunk, amelyek – felteszem, hogy – a népi hagyományok újjáélesztésére és színpadi bemutatására a múlt század harmincas-negyvenes éveiben létrejött Gyöngyösbokréta mozgalomból származnak. Mellette az uszódiak jellegzetes tánca a „Gubbantós” pillanatait is megörökítette.

A kiállított tárgyak között helyet kaptak a díszes ágyneműk, hímzések, viseletek, tojások is – mondta az etnográfus. Hozzátéve: – Bár az országban több helyen is van jó kezdeményezés a népművészet egyes elemeinek továbbéltetésére, de azért az egyre ritkább, hogy egy közösség, a vezetőjének a segítségével is, lehetőséget kapjon az ehhez kötődő munkákra. És itt kiemelem Bedi Gyulának, Uszód polgármesterének nagyszerű hozzáállását. Minden módon segíti, hogy a faluban működő népdalkör, a táncosok, tárgyi alkotók a megfelelő körülmények között dolgozhassanak, és hírét is vigyék Uszód, a kalocsai Sárközhöz kötődő, azzal sok hasonlóságot mutató népművészetének.

– Akár makettnek is felfoghatjuk a kiállítás egyes darabjait, de ebben az a szép, hogy fellelhetők köztük a mai napig továbbélő elemek is. A településen többeken is láthatjuk az itt kiállított viseletet, de ilyen a tojásdíszítés hagyománya is. Nem mondhatjuk letűntnek ezt a világot, de nagyon nehéz a mai életünkben a népművészettel mit kezdeni. Ezért gondolom, hogy a most megnyílt dunaföldvári kiállítás is jó arra, hogy fenntartsa az érdeklődést, esetleg kedvet csináljon egy-egy technika elsajátításához – zárta tárlatajánló gondolatait Kriskóné Dávid Mária.