Túl komolyra sikerült az évad első fele, változtatni kell!

Kockáztattunk ebben az évadban. Két és fél év után nekünk is tanulnunk kell, ami egy közös tanulás a közönséggel. Nekünk elsősorban a városnak és a régiónak kell színházat csinálni. Olyan visszajelzéseket is kapunk az előadásokból és a bérletértékesítésekből is, hogy az őszi, kicsit komor hangulatot vidámítanunk kell, és a tavaszi hangulatot lehet egy picit elgondolkodtatóvá tenni. Azt látom, hogy az igény a nagyszínpad irányában inkább a könnyedebb darabokról szól. A stúdióelőadásoknál viszont felbukkant az a közönség, amely a legnagyobb örömünkre veszi azokat az előadásokat, amik a stúdióba valók. A stúdióelőadásainkkal kevesebb gondunk van értékesítési szempontból, mint a nagyszínpaddal, amivel voltak és vannak is. Ez azért is lehet, mert túl komolyra sikerült az évad első felének tervezése.

– Konkrétan mitől?

– Gondolok itt a Ványa bácsira, ami egy nagyon érdekes, izgalmas előadás egy ukrán rendező elképzelése alapján. Ez is egy kísérlet volt. Minden szerzőnek minden országban van egy hagyományos feldolgozása, amit érdemes láttatni. Utána született ez a költészet, Tamási Áron Jégtörő Mátyása, ami a szívem csücske volt. Született egy darab, egy ősbemutató kifejezetten a Bartóknak. Tamási sem a felhőtlen könnyedségről szól, hanem valóságos realitás van benne. Az évad második fele már könnyedebb, vidámabb hangvételű felépítmény a Twist Olivérrel, vagy a Hajmeresztővel. A tavaszi bérletünk vidámabb.

Konklúzió az is, hogy nagyon hektikus évadot élünk, a tavalyi év is az volt. Mindenféle szempontból. Nehéz most tartani azt a rendet, amiben a színháznak működnie kell. A bérletekkel voltak és vannak problémák. Beletört a bicskánk a Ben Hur előadásba, amit eredetileg az őszi bérletben hirdettünk meg. Azoktól, akik a Ben Hur miatt vettek bérletet, elnézést kérek. Már azért is, mert át kellett tennünk tavaszra, de ezt az ígéretet sem tudjuk tartani rajtunk kívülálló ok miatt. Az előadás egyik főszereplője elszerződött a Madách színházból egy másik színházba, ezáltal a Madách teljes színészegyeztetése felborult, és mi az utolsó helyre szorultunk. Harmadszor már nem szeretnénk lóvá tenni a nézőinket, de egészen biztosan lesz helyette kárpótlás.

– A tao elvesztése veszélyezteti a működést?

– Az önkormányzat jóvoltából a mi működésünk biztonságban van. A tao a működésünk tíz százalékát jelentette. Persze azért meg fogjuk érezni. Folynak a tárgyalások, hogy a tárcától a kiesett bevételt hogyan tudnánk megkapni. Valószínűleg nem kell kevesebb bemutatót tartanunk a jövő évadban. Ha mégis, akkor azért, mert túl sok volt. Lehet, hogy túlságosan elmentünk a mennyiség felé. A zenés színházi előadások maradnak, de továbbra is vesszőparipám a családi előadás.

– Érdekes kísérlet volt az Antigoné-történet. Bejött?

– Azt gondolom, igen. A stúdióban amiket gondoltunk, azokat szeretik a nézők a legkisebbektől a legnagyobbakig. A jövő évadban a komolyabb hangvételű, akár kísérleti előadások is a stúdióterembe kerülnek, a nagyszínpad döntően a könnyedebbeké lesz. Májusban például a színművészeti egyetem egy vizsgaelőadását fogadjuk.

A Családok évadában tíz új bemutatót állítanak színpadra a Bartókban

A premierek sorát szeptemberben Csadi Zoltán rendezésében a Dr. Kozmosz nyitotta. Novemberben érkezett egy átdolgozott klasszikus, Antigoné-történet – Szophoklész nyomában címmel Szemán Béla rendezésében. A Váci Dunakanyar Színház és a Bartók koprodukciójában állították színpadra Csehov Ványa bácsi című színművét. De­cemberben Tamási Áron Jégtörő Mátyás című regényéből készült színmű ősbemutatóját láthattuk Őze Áron rendezésében.

A Családok évadában is helyet kapott egy musical, a Twist Olivér Csadi Zoltán rendezésében. A tavasz a táncszínházi tagozat Tánccirkusz című premierjével indul márciusban, az előadás két koreográfusa Vári Bertalan és Hernicz Albert lesz. Ugyancsak márciusban jön Strindberg Társak című drámája Sipos Imre rendezésében. Szintén a stúdióban lesz látható a Vendetta című előadás, amelyet Dávid Zsuzsa állít színpadra áprilisban. Az évad egy krimivel, a Hajmeresztővel (rendező: Sipos Imre), valamint egy táncbemutatóval: Alice csodaországban (koreográfus: Dunaveczki Éva) zárul májusban.