A magyarságnak a 19. századig nem volt nemzeti himnusza

A hivatalos szoboravató ünnepségre a költő halála napján került sor. Több tízezren voltunk ott, amikor felcsendült a nemzeti imádságunk, a Himnusz. Piros-fehér-zöld zászlók ezrei villantak és tízezrek meghatódva, de teli torokból, szívből énekelték a Himnuszt, az erdélyi hegyek pedig még sokáig visszhangozták, hogy:

Megbűnhődte már e nép

A múltat s jövendőt!

Bármikor hallom ezt a gyönyörű dallamot, mindig ez a kép jelenik meg előttem.

A himnusz szó eredeti jelentése, istenhez fohászkodó, imaszerű ének. Már az ősi kultúrákban is gyakran találkozhatunk ilyen imákkal, a vallásos költészet egy nagyon régi műfaj. Egy nemzet himnusza egy hazafias ének, és általában fontos jelképe egy országnak, akárcsak a nemzeti zászló, vagy címer.

A magyar himnusz szövege 1823-ban született Kölcsey Ferenc, reformkori költő tollából, zenéjét pedig Erkel Ferenc komponálta 1844-ben.

A nagy nyilvánosság előtt először 1828-ban, később pedig a budapesti Nemzeti Színházban mutatták be 1844-ben.

A Himnusz, Kölcsey legnagyobb hatású verse és a magyar nemzet zivataros évszázadait mondja el. A költő művét, a szatmárcsekei magányában írta, és érdemes megemlíteni, hogy a költemény, a romantika ismertetőjegyeit hordozza magán, és felépítését tekintve keretes szerkezetű.

A Himnusz, nyolc szakaszból áll, de hivatalos alkalmakkor csak az első szakaszt játsszák, illetve éneklik. A Himnuszt a magyarok közmegegyezése tette nemzeti imádsággá, azonban a magyar alkotmányba csak 1989-ben került be hivatalosan. Talán semmi sem egyesíti olyan formában a magyar embereket, mint nemzeti imádságunk. Bárhol felhangzik, szinte átszellemülten énekli minden hallgató függetlenül, hogy milyen a vallása, politikai nézete és társadalmi helyzete. A különböző sportversenyeken, amikor a dobogó legfelső fokán áll a magyar sportoló, és tiszteletére lejátsszák a Himnuszt, egy nemzet énekli vele.

A Himnusz a mi magyar imádságunk. Ezért nevezzük nemzeti imádságnak is. Összeköt minden magyar embert, akár az ország határain kívül, akár belül élnek.

A magyarságnak a 19. századig nem volt önálló nemzeti himnusza. A katolikusoknak és a reformátusoknak saját néphimnuszuk volt. A katolikusok, a „Boldogasszony anyánk” és az „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga” kezdetű éneket énekelték hivatalos vagy egyházi rendezvényen, még a reformátusok a „Tebenned bíztunk elejétől fogva” című 90. zsoltárt használták. Népszerű volt még a hatóságok által többször betiltott, úgynevezett Rákóczi-nóta is. Ez utóbbit Hector Berlioz és Liszt Ferenc is megzenésítette.

A 19. század elején a hivatalos alkalmakkor Magyarországon, az osztrák császári himnuszt játszották, de mellette, mint a magyarság kifejezője, gyakran felhangzott a Rákóczi-nóta, vagy más néven a Rákóczi-induló is. A dualista birodalom korában az állami himnusz Joseph Haydn „Gott erhalte” című, népdalból komponált műve, az osztrák császári himnusz volt.

Kölcsey himnuszának a szövegét több mint 30 nyelvre fordították le. A költő január 22-én tisztázta le a kéziratot, ez a nap egyben a magyar kultúra napja is, amelyet 1985-ben Fasang Árpád zongoraművész javasolt.

Magyarország 2012. január 1-jén életbe lépett Alaptörvényének preambuluma a Himnusz modernizált első sorával kezdődik: „Isten, áldd meg a magyart!”

A Himnusz zenéjét Erkel Ferenc zeneszerző és karmester szerezte, amikor a Kölcsey versének megzenésítésére kiírt pályázaton az „Itt az írás forgassátok,/ Érett ésszel, józanon. Kölcsey” jeligéjű pályázatával első díjat nyert, a többek közt Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede által fémjelzett zsűri döntésének köszönhetően. Első nyilvános, szabadtéri – nem színházi – előadása az Óbudai Hajógyárban 1844. augusztus 10-én történt, a Széchenyi nevét viselő gőzhajó avatásán.

A magyar himnusznak 1903-ban az Országgyűlés elismerte hivatalosságát, amikor elfogadott egy, két paragrafusból álló törvényjavaslatot, „az egységes magyar nemzet himnuszáról”, amely 1903. augusztus 20-tól lett volna érvényes, de Ferenc József akkori osztrák császár és magyar király ezt nem szentesítette, így nem is lépett hatályba.

A Himnusz éneklését nehezíti, hogy míg a páratlan sorok hét, a páros sorok hat szótagból állnak, ugyanakkor valamennyi sor hét dallamhangot tartalmaz. Ezt a zene úgy hidalja át, hogy a páros soroknak általában az ötödik szótagját hajlítják, viszont a hatodik sornak az első szótagját kell hajlítani.

A Himnusszal szembeni leggyakoribb kritika, hogy túl komor, kevéssé ösztönöz cselekvésre. Egyik magyarázat szerint, a Himnusz előadásának tempóját az 1920-as években, az első világháborús vereség és az azt követő trianoni békediktátum végett nagymértékben lelassították. Az 1930–40-es évek híradófelvételein viszont a Himnuszt még sokkal gyorsabb, szinte indulószerű ritmusban játszották. 2013-ban a Himnusz tempóját gyorsabbra vették, de ez még így is elmarad a korábbitól.

A Magyar Posta 1998-ban 175 éves a Himnusz címen 75 forint névértékű bélyeget bocsátott ki. A bélyegen a Himnusz szó és a mű kéziratának részlete volt látható.

A felbecsülhetetlen értékű verskézirat, Kölcsey Ferenc halála után a család tulajdonában maradt. A háborús zűrzavartól mentve letétként 1944 nyarán helyezték el a könyvtárban.

Jelenleg Kölcsey Ferenc költeményének kéziratát, az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik.

Az örökösök 2017-ben megújították az ehhez kapcsolódó letéti szerződést, és ez alapján továbbra is immáron határozatlan ideig a nemzet könyvtárában maradhat, és az egyezség szerint évente egyszer, a magyar kultúra napján a közönség számára is láthatóvá teszik.

Minek új? Jó nekünk a régi is!

Később a kommunisták szemét is szúrta a Himnusz szövege, mert szerintük túl nemzeti, nincs összhangba a nemzetközi munkásmozgalmi ideológiával. Rákosi Mátyást különösen az bosszantotta, hogy a dolgozó nép himnusza Istennel kezdődjék, egy hivatalos ünnepségen. Állítólag a szocializmus idején Rákosi pártfőtitkár, megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt, hogy közösen alkossanak egy, a szocialista irányzatot is magában foglaló himnuszt. Kodály udvariasan meghallgatta az elvtársak kérését, majd így válaszolt:

„Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.”

Illyés Gyula pedig, hogy írjon egy új szöveget, annyit mondott:

„Meg van az már írva.”

Mindketten a fejükkel játszottak azokban a nehéz időkben, de ezzel a kérdés szerencsére lekerült a napirendről.

Felhasznált irodalom:

A himnuszgyűjtő – Beszélgetés Szűcs Ivánnal. est.hu, 2008. március 20. (Hozzáférés: 2013. december 2.)

Betiltották a Himnuszt. National Geographic Online, 2010. január 22. (Hozzáférés: 2013. december 2.)

Bárkay Tamás: Széll Kálmán, a Himnusz és a Gott erhalte. nol.hu, 2014. január 22. (Hozzáférés: 2014. augusztus 10.)

Bogos Zsuzsanna: Zivataros századok Himnusza.

A Himnusz műfaji sajátosságai, poétikai rendszere , tudasbazis.sulinet.hu.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarország_himnusza.

Hungarian National Anthem a youtube-on. youtube.com, 2008. március 20. (Hozzáférés: 2015. október 14.)

175 éves a Himnusz. philatelia.hu. (Hozzáférés: 2017. március 10.)

https://internetfigyelo.wordpress.com/2010/01/23/a-magyar-kultura-napja-187-eves-a-himnusz/.