Azt figyeljük, hogy fincsi - Borsos Lőrinc: Kiállítás szüleinknek Fehérváron

 Mert Borsos Lőrinc nem egy személy, hanem alkotópár: Borsos János és Lőrinc Lilla a tagjai. A formációt 2008-ban hozták létre, egyébként mindketten Fehérváron nőttek fel, itt tanultak, a Tóparti gimnázium művészeti szakán érettségiztek. Munkáik vállaltan tartalmaznak politikai, vallási és társadalmi reflexiókat pártfüggetlen művészi kontextusban, festményeken, installációkon, video munkákon vagy performanszokon. Műveikre jellemző a humor, a játékosság, az irónia, a gyakran meghökkentő megközelítés. Alkotásaik aktualitása miatt a Smohay Kuratórum idén nekik ítélte a Smohay-díjat.

A Szent István Király Múzeum Országzászló téri épületében nemrég nyílt kiállításon azonban személyesebb témát dolgoztak fel: a szülő-gyermek kapcsolatot. A mini életmű- kiállítás érdekessége és különlegessége, hogy a szüleik a kurátorok: idősebb Borsos János és Borsos Jánosné Katona Bíborka, illetve Lőrinc László és Lőrinc Lászlóné Paksi Rózsa. A szülők kurátorként való bevonásával az alkotók kölcsönös megértésen alapuló helyzetet szerettek volna teremteni. Látni azt, hol van a határ az elvárás, a megfelelési kényszer és az egészséges motiváló erő között.

A tárlat megnyitóján rengetegen voltak, mozdulni alig lehetett, busz is érkezett Budapestről. A kiállítás az óvodás, általános iskolás kezdeményektől a tópartis műveken át a képzőig, a diplomamunkáig, és a későbbi alkotó évekig válogat az alkotások között. Bizonyítja például, hogy Borsos Lőrinc kiválóan rajzolnak, hogy nem csak a világra, de önmagukra is egészséges iróniával reflektálnak. Hogy többfélét tudnak: a „diákhitel”- fricska társaságában ott látható a Tihanyi tájkép vagy az Erdélyi tájkép, illetve az Azt figyeljük, milyen fincsi, a Ninja önarckép. Játékos tárgyak, kis installációk, személyes kommentek is láthatók.

Megnyitójában Pinke Miklós képzőművész felidézte, hogyan is kerültek hozzá tanítványként Borsos János és Lőrinc Lilla. Lillát édesapja vitte a szakkörbe, Jánost a nagybátyja. Pinke saját alapítású díjat is átadott a két fiatal képzőművésznek, mégpedig a Kapreál Propagandaművészet Ellenében Szabadon Futó Fiatal Művészek Díját. Gerber Pál képzőművész örült a családias megnyitónak, és annak is, hogy a sokszor hagyományok ellen lázadó, izgalmas művekre képes pár kiállítását nyithatja meg. Arról pedig, hogy milyen is volt együtt dolgozni a szülőkkel, Borsos Jánost kérdeztem.

Elmondta, régóta zajlik már ez a „játék” a szülőkkel, hogy ők csinálják a munkáikat, a szülők pedig véleményezik. Ötleteik is voltak, melyeknek gyakran éppen az ellenkezőjét tették. Most viszont a teljes alkotói, kiállításrendezői folyamatba bevonták őket. Együtt döntötték el, hogy mely műveket mutassák be, hol legyenek a hangsúlyok, mi legyen a kommentár a képek mellett, milyen színű legyen a fal. Egy éve kezdték el, rengeteget beszélgettek, a szülők is élvezték a dolgot. Terápiának is jó volt az egész. Az eredmény pedig december 21-éig megtekinthető a múzeum Országzászló téri épületében.