Üzenetek a Szent Koronától

Ha a Szent Korona utolsó negyven évéről szeretnénk beszélni, akkor arról kellene szólni, hogy hogyan is kezdődhetett el az utolsó négy évtized 1978-ban, hisz előtte a Szent Korona Amerikában volt, ahová 1945-ben került.

Pontosabban a koronaőrök menekítették oda a Koronázási Klenódiumokat (ereklyéket) a nyilasok elől, a németek elől és nem utolsósorban a szovjet katonaság elől.

Egészen az osztrák-svájci határ közelébe, Mattsee-ig jutottak a koronaőrök, sok viszontagság közepette, ahol Pajtás Ernő alezredes, koronaőr-parancsnok bravúros viselkedése és igen jó diplomáciai felkészültsége kellett ahhoz, hogy az ottani amerikai hadvezetés kezébe kerüljenek a klenódiumok, a koronaőrökkel együtt.

Ugyanis ő katonai tudása, meg sok minden más segítségével elérte azt, hogy önként tudtak jelentkezni az amerikai katonáknál, akik ezért nem tekintették őket hadifogolynak.

Ez nagyon fontos volt, mert Pajtás Ernő alezredes így elérte, hogy a klenódiumokat megőrzésre vegyék át, és azt is elérte, amit akkor még nem is sejthettek: hogy a koronázási ékszerek visszaadásában ez sok könnyebbséget jelentett, mert így nem vonatkoztak rájuk a nyugatra szállított és rekvirált javak visszaszolgáltatásáról szóló nemzetközi törvények. Mattsee-ben az amerikaiak írásba foglalták: „Alulírott igazolom, hogy a mai napon egy ismeretlen tartalmú lezárt ládát Pajtás Ernő alezredestől átvettem”.

Innen még hosszú út vezetett az Amerikai Egyesült Államokba, New Yorkon keresztül Fort Knoxba, ahol 25 évet töltöttek a klenódiumok.

Megemlítenék itt egy pici epizódot, amely Mattsee-ben történt, ahol 1983-ban emlékművet emeltek az elásott Szent Korona emlékére. Egy magyar riporter megkérdezte az amerikai hadsereg részéről delegált egyik urat, aki így válaszolt: „Én úgy gondolom, hogy ez az egész világnak fontos, a szabadságot jelenti az egész emberiségnek, mert ez egy Szent Korona, mert ez nemcsak egy nemzetet képvisel, hanem az egész világot. Ezt ünnepeljük most.”

Amikor ezt a riportot hallgattam, egy kicsit elszégyelltem magam, mert ha én kapom a kérdést, nem tudom, hogy magyar létemre a szívemet ennyire magasra felemelve tudtam volna-e válaszolni.

És most ugorjunk az időben vagy harminc évet. Megindultak a puhatolódzó tárgyalások Amerika részéről, hogy hogyan lehetne a klenódiumokat visszajuttatni? Sok titkos tárgyalásról beszélnek, amelyek nemcsak a hivatalos magyar kormánnyal történtek, hanem az egyházzal és a Vatikán képviselőivel is. Sokáig nem volt befogadó akarat. Végül, bármennyire is hihetetlen, Kádár János fogadta a klenódiumok visszaadását ellenzők képviselőit, és talán meggyőzte őket, hogy nemzetünk legbecsesebb jelképe mennyire fontos az embereknek és főként a fiataloknak.

Ennek eredménye lett, hogy 1978. január 5-én este tíz óra körül landolt Ferihegyen az a repülőgép, amelyen ott voltak a koronázási jelvények. Majd január 6-án Cyrus Vance, Jimmy Carter elnök külügyminisztere az Országházban átadta a magyar népnek a koronázási jelvényeket.

Az amerikaiak hivatkoztak arra, hogy amikor átvették 1945-ben a klenódiumokat, ők azt, mint a Magyar Nép különleges tulajdonát vették át, és a népnek is adják vissza. Kikötötték ezért, hogy a Szent Koronát és az összes koronázási jelvényeket úgy kell kiállítani, hogy azok bárki számára, mindenkor megtekinthetők legyenek. Ezért kerültek – kezdetben – a Nemzeti Múzeum kiállítására a koronázási ékszerek.

Így kezdődött a Szent Korona utóbbi negyven éve. Ez a négy évtized igen mozgalmas volt, nemcsak a magyar nemzet életében, hanem a Szent Koronáról addig ismert nézetek vonatkozásában is.

Sajnos, még ma is markánsan jelen vannak a Habsburgok több évszázados hagyományai, amelyek a tudományos berkeken keresztül, dezinformációkkal és egyéb hátráltatásokkal akadályoznak minden olyan hazai történelmi kutatást, amely magyar történelmünket az igazság fényében akarja bemutatni.

Így igaz ez a Szent Koronánkkal kapcsolatos feltáró kutatásokra is.

Mivel 1978 után mindenki szemügyre vehette a Szent Koronát a valóságban, és Szelényi Károly művészi fotóin egészen közelről is szemlélheti a csodálatos, finom részleteket, megkezdődött a Szent Korona különböző olvasatainak értelmezése és természetesen publikálása, mert „égő gyertyát nem rejtünk véka alá”.

Kiderült, hogy a korábbi, hamisításokon alapuló és sokszor tudatosan vallott hamis nézetek tarthatatlanok.

Ebben talán a mérnök csoport, amelynek tagja lehettem, úttörő munkát végzett, mert romba döntötte a korábbi hamis vélekedéseket, amelyek semmilyen realitást nem ismertek fel, vagy nem akartak felismerni.

Feltétlenül meg kell említeni Pap Gábor művészettörténész urat, aki a mérnököket is iniciálta, s aki mára már mind a Korona művészettörténeti, mind történeti vonatkozásaiban igen kimagasló munkát tett le a nemzet asztalára.

Meg kell említeni az aranyműveseket is. A Szent Korona készítésének technológiájához, sérüléseihez, hamisításaihoz igen értékes felismeréseket tettek hozzá, és megerősítették a mérnökök állításait.

Még beszélhetnénk nagyon sok, egyszemélyes koronakutatóról is, akik ugyancsak hozzájárultak a tisztánlátáshoz, az igazság felismeréséhez.

A 2000. év kezdetén átkerült a Szent Korona a Parlamentbe, ahol továbbra is biztosított a megtekintése, illetve a tiszteletadás. Ez már sokkal méltóbb hely a Szent Koronamegőrzésére, mint a Nemzeti Múzeum volt.

Ezt az elmúlt negyven évet többféleképpen lehet ünnepelni, illetve értékelni. Mostanában olvastam, hogy „A Szent Korona és a magyar királyi koronázási jelvények megismertetését célzó eseményeket” rendeznek jövőre egy közzétett kormányhatározat szerint.

Az egész évre tervezett sorozat célja „a Szent Korona, mint a Magyar Állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklye és a hozzá tartozó magyar királyi koronázási jelvények megismertetése, a nemzet tudatának és közjogi hagyományainak megfelelő erősítése”.

A magam részéről azt várnám el ettől a sorozattól, hogy végre rostálják ki a hamis nézeteket, és büntessék azok terjesztőit.

A negyvenes számra mindig figyelni kell, mert bizonyos időszakaszok lezárását és közben új dolgok elindulását jelzi. Azt gondolom, hogy így van ez a Szent Korona utóbbi negyvenéves történelmi ciklusával is.

Ha a történelemben visszatekintünk, akkor megemlíthetném a negyvennapos vízözön idejét, az Úr negyvennapos böjtjét, a húsvét előtti negyvennapos böjtöt, vagy a zsidó nép negyven évig tartó sivatagi vándorlását, Buddha negyvenéves vándorlását és az Úr negyvenéves földi tartózkodását.

Ezeket a rövid ciklusokat az jellemzi, hogy a váltás viszonylag gyorsan lejátszódik, például egy-két év alatt, és nem úgy, mint az ezer, kétezer éves ciklusoknál, ahol az átmenet akár több száz év is lehet.

Forrongó világunkban az elkövetkezendő években bizonnyal találunk az elmondottakra igenlő és tagadó tapasztalatokat is. A 2018-19. évek minden bizonnyal egy keményebb váltó időszak részei lesznek a magyarság történetében. Természetesen a fenti összefüggések emberi számítás szerint születtek, de ne feledkezzünk meg a Teremtő irgalmáról, amely felülírhatja és írja is az emberi számításokat.

Most megragadom az alkalmat, és az olvasóknak kívánom, hogy az új esztendőben a Szent Koronáról minél több igazságot tudjanak meg, s aszerint alakítsák át a gondolkodásukat, beszédüket és cselekedeteiket.