A hírek igazak: a kontinens meghódítására törekszenek

– A Laposa család középső gyermeke vagyok, ami egy nagyon kellemes állapot.

A hasonló eseményekre a húgom utazik, aki közülünk a borász, vagy pedig én. Nekem a kereskedelem a szakterületem.

– Azt képzelem, hogy az öné a világ legkönnyebb dolga: ezeket az italokat eladni.

– A sikerért dolgozni is kell, mert az nem magától született meg, és ezután is elég sok feladat vár még rám. Néha egy kicsit a másik oldalról is meg kell közelíteni ezt a dolgot, mert néhány helyen már azért nem akarnak minket odarakni a polcokra, mert szerintük „jaj, már túl sok helyen fordulnak elő”. Éppen ezért tovább kell küzdeni, máig is minél több helyre el kell vinnünk a terméket, meg kell mutatnunk, hogy meg tudják kóstolni, hogy elmondhassák: ez változatlanul nagyon finom, érdemes betenni a kínálatba, mert éppen ezért található meg sok más helyen is! Ezt az ajánlatunkat erősítjük a különlegességeinkkel és a kisszériás prémium borainkkal is.

– Milyen volt az idei szőlőtermelő szezon?

– Nagyon jó minőségű volt. Nálunk pont eleget esett az eső, és annyit sütött a nap, amennyit kértük tőle. Egy kis logisztikai problémát a túl korai időpontra, a szokásosnál egy hónappal előbbre került szüret okozott. Amikor még szinte tele volt a Badacsony turistákkal, akkor kellett elkezdenünk behordani a szőlőt. Ez egy kicsit megbonyolította a dolgot, de a termés nagyon szép lett.

– Ön egy igaz badacsonyi lány?

– Ez egy igazi meglepetést szokott okozni az érdeklődőknek, mert mi Budapesten nőttünk fel, de mivel az édesanyánk badacsonyi, ezért visszatelepültünk. Remélem, hogy a véremben vannak a szőlőtermeléssel és a borkészítéssel kapcsolatos dolgok is.

– Ezt a tevékenységet egy szakmának tekinti?

– Szakma és művészet egyszerre. A legcsodálatosabb az, hogy a munkánk során teljesen ki vagyunk téve a természet kihívásainak. Természetesen ez nehezebbé, de szebbé is teszi, hiszen a munkánk során folyamatosan kemény kihívásoknak vagyunk kitéve. Nyilván ez soha nem lesz olyan, mint egy irodai munka, ahol mindig ugyanaz a dolog történik. Ezt az élet írja a mindennapjainkon.

– Egy sikeres bevezetés után, akár egy tankhajót, már viszi a céget a lendület?

– Nem így van, mert minden nap precíz tervezés, nagyon sok és sokféle munka van beletéve ebbe a tevékenységbe. Hogy ha már hajóhoz hasonlítjuk, akkor sokkal inkább egy nagy vitorlás vagyunk, ahol sokféle dologra folyamatosan figyelve és beavatkozva tudunk csak egyenesen haladni a céljaink felé.

– És most mi az irány?

– Elég sok hasonló méretű pincészet értékesíti már a termékeit külföldön, mi még nem. Ezért mi is szeretnénk exportálni a borainkat a jövő évtől. Az erről szóló hírek igazak: ez egy nagyon nagy kihívás. Igazából ezt a terjeszkedést nem a szerencsére bíznám. Nagyon sokat kell utánajárni, hiszen amíg itthon azt mondom, hogy „Laposa bor”, azt már nagyon sokan ismerik, addig külföldön ez még semmit sem jelent. Még többször oda kell utazni, bemutatni és kóstoltatni kell a kínálatunkat. Így tudják megismerni, hogy igenis ezek különlegesen finom termékek, és bátran vásárolhatnak belőle.

– Melyik az első célország?

– Kezdésnek a lengyeleket próbáljuk meghódítani, mert ott még Magyarországnak jól csengő, hiteles neve van. Ízlésben viszont nem biztos, hogy egyszerű lesz, mivel ott még sok édes bor fogy. Ettől függetlenül a most felnövő nemzedék már elég sokat utazott a világban, és sokféle új dolgot megismerve, már igénylik a mi borainkat is.

– Ebben a mostani kóstolósorozatban mi az igazi sláger?

– Szerintem a kéknyelű, amivel úgy érzem, hogy a mai vendégeket még jobban meg tudtam hódítani. Minden helyszínen és alkalommal, változó fajtákkal, de ugyanez a célom. Szeretem amikor, ahogy itt is, a résztvevők őszintén elmondják az észrevételeiket. Azt is, ha valami nem ízlik, mert a kritikát a legjobb dolog első kézből megismerni. Fontos megismernem, hogy ha valami nem tetszik a vendégeknek, annak mi az oka. Nagyon fontosak ezek a tapasztalatgyűjtések. Remek társaság jött össze, sok szakmai kérdéssel fordulnak hozzám, és ilyenkor ennek is helye van. Szeretem ezeket a dolgokat és nagyon örülök, hogy Magyarországon a rendszerváltástól eljutottunk eddig a pontig a boros világban. Sok helyen megjelennek a maihoz hasonló, felkészült borfogyasztók is, akik komoly kérdéseikre keresik a válaszokat.

– Mostanában országosan jeles boros ünnepeket is tartanak…

– A Márton-napot mi is megtartjuk Badacsonyban. Az ilyen alkalmakat az ínyencek és a „torkosok” is meglátogatják, és ez pont így van jól! Attól szép a világ, hogy ilyen színes, és mindenki egy kicsit más okból nézi meg ugyanazt a terméket. Nem vagyok irigy senkire sem!