Hiányzik az eddigi törzsgárda pénz a nyugdíjasoknak

A legfontosabb a gyár, a munkahelyek fennmaradása

Részlet egy, lapunkhoz érkezett elektronikus levélből:

"Édesapám, aki negyvenöt évet húzott le a vasműben, kapott egy értesítést a volt munkahelyéről, hogy mostantól a törzsgárda pénz, amit havonta kapott, 10 forintra módosul. Először nem akartunk hinni a szemünknek a levél olvasásakor. Amit eddig kapott, a tizenkétezer valahányszáz forint, most tíz forint lesz, amit nagylelkűen felajánlott a vasmű, hogy egy évre kifizeti. Indokolta ezt a csökkentést azzal, hogy a kohó felújítására kell most a pénz. Oké, hogy kell ez a pénz, de ilyen megalázó döntést hozni, ez már felháborító. És láss csodát, pénteken vitte neki a postás a kilencven, igen: kilencven forintot. Ezt apu olyan megalázónak érezte, hogy át sem vette a postástól a pénzt. Ennek a feladási díja háromszázhatvan forint volt! "

Bár az üggyel kapcsolatos döntésről rögtön a bérmegállapodás aláírásának napján, még februárban beszámoltunk, újra megkérdeztük Borbély Zoltánt, a Dunaferr Zrt. központi üzemi tanácsának elnökét, hogy miért is született meg ez a döntés a nyugdíjasok törzsgárdakötvényének ideiglenes felfüggesztéséről?

Borbély Zoltán emlékeztetett rá, hogy a nyugdíjasok javára létrehozott kötvény-kifizetéseket a munkaadó már a tavalyi bértárgyalások során szerette volna megszüntetni.

Akkor a szakszervezet ebbe nem egyezett bele.

Az idei bértárgyalások alkalmával azonban, mivel a munkáltató ragaszkodott a költségcsökkentésekhez, és az érdekvédelmi szervezetek úgy ítélték meg, hogy mindennél fontosabb a munkahelyek megőrzése (aminek alapja a folyékony fázis, a nyersvasgyártás, acélgyártás fenntartása, tehát az I. számú kohó átépítésének biztosítása), ezért belementek a törzsgárdakötvény-kifizetések felfüggesztésébe. Egyébként minden aktív munkavállaló, így a vezető beosztásúak is bérük két százalékát adták a kohóátépítés érdekében.

Végül is azért nem szűnt meg teljesen a törzsgárdakötvény-kifizetés, mert a jogászok szerint a kollektív szerződésben szabályozott összeg nem lehet nulla forint. Így tíz forintban határozták meg ezt.

Borbély hozzátette: ezzel az intézkedéssel mintegy bruttó hatszázmillió forintnyi költséget takarítottak meg. Ez a kohóátépítés összegének jelentős része. Az aktív munkavállalók kétszázalékos vállalása közel ekkora mennyiségű pénzt, majd hatszázmillió forintot jelent.

A központi üzemi tanács elnöke azt is hozzáfűzte az általa elmondottakhoz, hogy a közelmúltban részt vett egy nyugdíjas szakszervezeti fórumon, ahol ugyancsak szembesült ezekkel a kérdésekkel, és ott is elmondta ezt a válaszát.

Hangsúlyozta: érthető, hogy hiányzik az eddigi összeg a nyugdíjasoknak. Ám a fórumon jelenlévők nagy többsége elfogadta a csökkentést, mondván: számukra a legfontosabb, hogy gyerekeiknek legyen munkahelyük.

Ez tipikusan az a helyzet, amikor bármit teszünk, nekünk fog fájni.

Manapság minden forint, ami egy háztartás költségvetéséből hiányzik: fáj.

Különösen, ha nyugdíjasok háztartásáról van szó.

Ám nagyobb összefüggésekben is hasonló a kép: még jobban fáj, ha üzemek csuknak be.

Ez persze nem vígasztalja a nyugdíjasokat. Akiknek szavazatára sok párt számít manapság...

Erről hallottam több vasműs véleményét is.

Ha már vasműsök komoly összegekről mondtak le a munkahelyekért mi lenne, ha pártok választási pénzeikkel járulnának hozzá ehhez?