Mindig van még szebb erdő!

Több szempontból is egyre többet!

Először is, az ötvenes-hatvanas években tömegével, egyszerre telepített, gyorsan növő fafajok, az akác és a nyár helyét mind több értékesebb fa foglalja el: elsősorban kőrisek, tölgyek, juharok.

Ám igazi ritkaságok is találhatók a városban, amiket sokszor észre sem veszünk: hogy csak a Városháza téren álló himalájai cédrust említsem. De vannak vadnarancsok, vénséges vén tölgyek is: ezek értékét nagyon nehéz, szinte lehetetlen pénzben kifejezni.

S hogyan foglalhatnánk forintba a város mind a 340 hektárnyi erdejének értékét - amikor évente köbkilométerszámra kötik meg azt a port, ami különben mind a tüdőnkbe, de legalábbis utcáinkra, lakásainkba kerülne?!

A régészek szerint évente átlagosan egy milliméternyi por rakódik le a föld színén. Átlagos helyen, nem nálunk!

Régi olvasóinknak nem kell bemutatnunk Éberhardt Béla nyugdíjas erdőmérnököt, az egykori városi tanács zöldterületi csoportjának vezetőjét, aki a hetvenes években egymillió darabra becsülte a város faállományát. Annyi biztos van ma is - de inkább több. Talán a kétmillió is lehetséges.

Ne csodálkozzanak, pontosan is meg lehet számolni: Éberhardt vezetésével több önkéntes darabra felmérte például a Margitsziget, vagy Budapest XIII. kerületének, Angyalföldnek a faállományát. Idő, elszántság - és persze pénz kérdése az egész. Minden egyes fáról rögzítik, milyen magas, mekkora átmérőjű a lombja, a törzse. Ha ez megvan, akkor egy (szintén Éberhardt által kidolgozott) számítógépes program segítségével a majdnem pontos pénzbeli értéket is ki lehet számolni. Ez a program is pénzért kapható, persze.

Vagyis Dunaújvárosban, a mai pénzügyi állapotokat ismerve, egyhamar nem lesz ilyen kataszter. De nem baj!

Sokkal fontosabb, hogy (bár a Bakony, vagy Somogy erdeihez nem mérhető) a városi erdőink jó szinten képesek ellátni véderdő feladatukat. Horváth Tibor városi erdész szerint pedig a mi helyi sajátosságainkhoz képest elfogadható állapotban vannak az erdők - bár a környezeti hatások miatt egyre több olyan fa szárad ki, amelynek életkora ezt nem indokolná. Különösen az Építők útja és a vasmű közötti erdőrészekben.

S persze, a legfontosabb az ültetés! A széltől idesodort magokról növő fák mellett az erdész is gondoskodik új erdőről. A Szalki-szigeten, a csárda és a kemping között ezer, az egykori ruhagyár felé eső oldalon ötezerötszáz, a 6-os út mellett tízezer suhángot ültettek a közelmúltban.

Gyarapodunk!