Függőségi játszmák - drogelkalauzátor

- A zéró tolerancia helyett az új nemzeti drogstratégia is az elterelés különböző fajtáit preferálja a fogyasztók számára. Hatékony módszer az elterelés?

- Ha már keményen benne van valaki, iszonyú nehéz kijönni. A személyiség a szenvedély köré fonódik, és ez határozza meg a mindennapi játszmákat. Az elterelés gyakran csak egy felszínes látszatkezelést takar. A szerfogyasztó kap egy alibit, hogy tessék, voltam itt és itt, én megpróbáltam. Nem mondanám, hogy ez nem minden esetben tudatos, de nem segít kiszakadni az adott élethelyzetből. A függőségi helyzet is egy alapjátszma. A szülők, a családtagok az üldöző szerepében, a szerhasználó pedig az üldözött.

- Az elterelés során némileg enyhül ez a szorítás, de meg nem szűnik. A tapasztalatok azt mutatják, végső megoldást a szinte kommunaszerűen működő drogrehabilitációs intézetek jelentenek, ahol ténylegesen egy új élet kezdődhet a fogyasztó számára. Aki igazán abba akarja hagyni, az bevállalja ezt.

- Érdemes-e drasztikus különbséget tenni könnyű és kemény kábítószerek között?

- Maguk a fogyasztók is tesznek, és sokan, legtöbbjük nem is lép tovább, még ha egy-egy alkalommal ki is próbál ezt-azt. Ez már az adott személyiségtől függ. És itt jön a képbe a prevenció fontossága, hogy valós és tényszerű ismeretek jussanak el a fiatalokhoz. Nem kell riogatni, megbélyegezni senkit. Egyszerűen és őszintén kell beszélni ezekről a dolgokról, de fel kell mutatni a droghoz kapcsolódó veszélyeket is.

- Évtizedes vita folyik a könnyű drogok esetleges liberalizálása körül. Segítene az ügyön a marihuána-származékokat érintő dekriminalizáció?

- Álláspontom szerint nem. Vegyük például az alkoholt. Gyakorlatilag bárki bármikor hozzájuthat, és mégsem lett/lesz kevesebb alkoholista az országban. A határok nyitottak, aki akar, az hosszabb vagy rövidebb úton, de hozzá tud jutni a kívánt szerhez. A drogstratégia egyik fő célkitűzése a kínálat csökkentése, és jól tudjuk: amíg kereslet van, addig kínálat is lesz. A dekriminalizációt nem tartom járható útnak, viszont örömmel tapasztalom, hogy az érintett szakmák körében kialakult egy stratégiai gondolkodásmód. A drogmentes ország képe illúzió, és most ideértem a függőségek egész tárházát, kezdve az intravénás szerektől a játékgépekig. A sikeres absztinencia nagyon ritka. Statisztikailag mindössze pár százalék. Az érintett szakmák együttgondolkodása és a közös összehangolt cselekvése azonban előre viheti az ügyet. Az már előrelépés, ha valaki rádöbben, segítségre van szüksége... és akkor van hová fordulni.

- A legfontosabb, hogy merjünk segítséget kérni - ezt hangsúlyozza Klein Imre, társadalmi bűnmegelőzési referens is. - Pótcselekvések halmaza vesz minket körül, éppen ezért lényeges, hogy a kábítószerproblémát ne tekintsük tőlünk függetlennek. Mindenki érintett, és mindenkinek van felelőssége. Csak egy példa, a jelenlegi jogi szabályozás megfelelő lenne egyes problémák kezelésére, ám körül lehet nézni, ki tartja be őket. Melyek azok a vendéglátóhelyek, kocsmák, ahol simán kiszolgálják a tizenéveseket, vagy akár reggel hatig is bátran szórakozhatnak 13-14 éves fiatalok?

- Egy jól átgondolt drogstratégia sem önállóan működik, hanem szerves része egy város egészségtervének. Ezért döbbenetes olvasni a nemrég elkészült sportkoncepciót, ahol pár mondatban elintézik a diáksportot, vagy a városi utánpótlásnevelést. A lényeg az örömszerzés, a fiatalok élményekre vágynak, és ha mi nem kínálunk nekik értelmes programokat, szabadidős tevékenységeket, akkor ne csodálkozzunk, ha előbb tanulnak meg a srácok megtekerni egy dzsointot, mint bármi értelmeset - fogalmaz Klein, aki halkan hozzáteszi: ez minimum össztársadalmi érdek. A könnyű drogok dekriminalizálása nem megoldás