Vox az éterben

És nem akármelyik csatorna, hanem a Kossuth Rádióé. Persze, nem minden műsorát szereti egyformán, a kedveltebbek közé tartoznak a magazinok, különös tekintettel, a kultúrával, azon belül a gasztronómiával foglalkozókra. Legnagyobb érdeklődéssel az esti irodalmi felolvasásokat, rádiójátékokat hallgatja. Reggel, amint felkel, első teendőinek egyike a rádió bekapcsolása. Ha nem szól, elkalandozik, képtelen koncentrálni a napi rutinfeladataira. Nehezen érti meg, miként lehetséges, hogy miközben hallgatja a rádiót, arra figyel, jobban megy a sütés, főzés, mosogatás, pakolás. A némaság mintha összezavarná gondolatait.

A kommunikáció- és médiaszakos Olga egyetemi dolgozatát a rádiózásról írta. Regina, mint bíráló, az elméleti részben talált rá a szokatlan megközelítésre. Eszerint a személyes térben megszólaló emberi hang, a Vox humana a beszélővel intim viszonyt teremt, közben megszűnik a csend, a magány, a kitaszítottság, a szorongás érzése. A rádiózás társ a hétköznapokban. A sugárzott zenék érzelmeinkre hatnak, jobb kedvre derítenek. Kissé túlzónak találta Regina a kitaszítottságra és a szorongásra hivatkozást, ennyire nem lehet nagy a baj nála, hogy ezért rádiózzon.

Belenőtt a rádiózás szokásába, azon nevelkedett. Marika, a szomszéd néni vigyázott rá, amíg a szülei dolgoztak. Az asszony hétről hétre várta a Szabó család legújabb epizódját. Már két fiát nevelte Regina, amikorra megszűnt a népszerű rádiós sorozat. A Ki nyer ma? Játék és muzsika 10 percben végén indult el otthonról az iskolába, ha délutánosok voltak. Emlékszik, milyen izgatottan várták, hogy a zenei általános iskola padjait egykoron koptató, felettük végzett Tamás játsszon a műsorban. Nyert! A férfi kiváló pedagógusként évtizedek óta él-hal a vonatokért, vasúton beutazta egész Európát.

Regina kíváncsian hallgatta anno, a 14 órai hírek előtti negyedórás Vízállás-jelentést, pedig alig értett valamit belőle. Árad, apad, hajóvonták találkozása tilos, meg ilyenek. Arra a pillanatra is tisztán emlékszik, akkor is a konyhában tüsténkedett, amikor bemondta a rádió Diana hercegnő tragikus halálát. Elsőre azt gondolta, hogy valamit félreértett, de bizony, igaz volt a hír. Nem úgy, a hatalmas pánikot keltő, Orson Welles valóságként felfogott rádiójátéka a „Támadás a Föld ellen”, ami esettanulmányként bekerült a kommunikációs tankönyvekbe.

Regina kizárólag a maga választotta rádiózást szerette, nehezen viselte, ha mások erőltették rá az általuk kedvelt frekvenciákat. A szomszédokkal azon romlott meg a viszonyuk, hogy Anita minden hét végén úgy mosta az autóját, hogy közben maximumra állította a benne lévő rádiót, és többszöri kérésre sem hagyott fel idióta szokásával. Nem érdekelte, hogy bárkit is zavarhat. Angliában talált férjet magának, ott megtanulta, mit szabad és mit nem.

A bevásárlóközpontokban Regina hallatlanul utálja a fülsiketítő háttérrádiózást a különböző üzletek reklámjaival, véget nem érő ál-akcióikkal, a felárazásból elindított leárazásaikkal. Az éttermekben rendszeresen megkéri a pincért, hogy legyen kedves, halkítsa le a rádiót. Munka közben pedig kimondottan zavarja a rádió, mert elvonja a figyelmét a feladatairól. Elkalandozik, képtelen koncentrálni.