ef. Zámbó István: "Alkotni csak jókedvből érdemes, csak így van értelme"

- Salgótarjáni születésű vagy. Miként is keveredtél át ide Szentendrére?

- Édesapám igazából hetesi származású, mondhatni régi pékdinasztia sarja. Édesanyám pedig fiatalon odakerült mint tanítónő, hát ebből született a mi családunk. 1957-ben költöztünk ide, végül én már itt, Szentendrén nőttem fel. Kiállításokra, biennálékra visszajárok, de élő és folyamatos kapcsolat nincs.

- Autodidakta alkotóként számos műfajban otthonosan mozogsz, aktuálisan mivel foglalkozol?

- Az elmúlt ötven évben szinte ugyanaz a meló zajlik: mindenfélével foglalkozom. A festészet jelenti a folyamatos munkát, de mindmáig működik a zenekarunk, az ef. Zámbó Happy Dead Band. Közben rendezünk kiállításokat, és hát elmegyek mindenfelé, ahová hívnak.

ef. Zámbó István az általa is rendezett kiállításon a szentendrei Pótkulcsban, ahol számos hazai alkotó neves munkái láthatók Fotó: Hankusz Kálmán

- Szentendre a „festők városa, számodra hogy telik egy nap?

- Általában több képen is dolgozom egyszerre. Módszerességről nem beszélnék, egy intuitív alkotó vagyok: tehát amikor jön az ötlet, az elképzelés, a csinálhatnék, akkor festek, de ez szinte minden nap előfordul. A műteremben minden ott van. Én ezt folyamatosságként élem meg.

- Némi múltfeltárás: Vajda Lajos Stúdió.

- Ha pontos akarok lenni, nem is mi alakítottuk a Vajda Lajos Stúdiót, hanem a múlt rendszernek köszönhetjük. Mi valamiért idegesítettük az akkori hatalmat, ezért megkerestek minket, hogy egyfajta „mederbe tereljenek". Kérdeztük: akkor pontosan miről is lenne szó? Mondták, jó lenne valamiféle szakkörré alakulni, mert így össze-vissza ezt nem jó csinálni. Azt tudni kell, hogy mi akkor soha nem kértünk és így nem is kaphattunk semmire engedélyt. Szabadon mozogtunk. Ebben nem volt semmilyen tudatos politikai megnyilvánulás, egyszerűen mi így csináltuk az életünket. Ám a rendszer ezt rendszerellenes megnyilvánulásnak vélte. Végül ebből szerencsénk származott, így lett hát a Vajda Lajos Stúdió.

- A festészet akkor oké, de miként jött a képbe a zene mint alkotási forma?

- Az az igazság, hogy mindig is zenéltem. De ez is összefügg a Vajda Lajos Stúdióval. Amikor megalakultunk, akkor sikerült megszereznünk egy pincét is itt Szentendrén, amely azóta is miénk, pontosabban most már az önkormányzattól kapjuk meg. Az Antihangszer kiállítás is ott nyílt eredetileg, onnan hoztuk át ide a legjobb húsz alkotást a Pótkulcsba. Több ilyen tematikus tárlatot is csináltuk, én úgy vélem, jó melók jöttek össze, kiváló alkotóktól.

- Mennyire követed a kortárs képzőművészeti szcéna történéseit?

- Igyekszem követni. Van pár művész, akit kiemelten figyelek: Bukta Imre, Szirtes János és még sorolhatnám. Ahová tudok, elmegyek. És hát segítünk is egymásnak. Hála az égnek, annyi kiállítás, tárlat van, hogy egyszerűen nem lehet mindenhol ott lenni. Itt van a közösségi média, amely teljesen megváltoztatta az információs hálózatot, szóval van választék bőven, és ez remek.

- Említetted, hogy egyszerre három-négy képen is dolgozol, most éppen min munkálkodsz?

- Olvasok egy könyvet, egy ismerősöm ajánlotta. Richard Dawkins Az önző gén című munkája. Érdekes fejtegetések vannak benne, hogy miként is működünk itt a földön, és melyek azok a rugók, amelyek mozgatják ezt az egészet. Ebből is merítek mostanság, így ott vannak a képeimen a DNS-mintázatok, a spirálok is. Kísérletezgetek. Szimbolikus dolgokat csinálok most is. Egyik kezünkben van a fűrész, másikban a kanna, amivel a fát locsoljuk, mert hát ilyen az élet. Alkotni csak jókedvből érdemes, csak így van értelme. Hála az égnek, a jó sorsom úgy hozta, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Nyaranta pedig ott vannak a koncertek. Szeretem a fesztiválokat is. Társadalmi szempontból is fontos, hogy az emberek összejöjjenek és alkossanak közösséget.

- Mennyire kapcsolódtál a digitális világhoz?

- Őszintén szólva nem igazán értek hozzá, de amit sikerült elsajátítanom, például a Facebook, az néha engem is beszippant. A mai megfogalmazással élve: rá lehet kattanni. Hasznosnak tartom. Olyan információkhoz jutok hozzá, amelyekkel másként nem is találkoznék. Van benne veszély, de összességében pozitívnak tartom.

Névjegy

1950. január 3-án született Magyarországon, Salgótarjánban.

Autodidakta képzőművész, más műfajokban is kísérletező alkotó (szobrászat, grafika, zene, performance, film, multimédia). Magyarország egyik leghíresebb művészeti társaságának a Vajda Lajos Stúdiónak, és a hazai alternatív rock zene kultikus zenekarának, a Bizottság Együttesnek is alapítója. 1976 óta a Művészeti Alap és a Képzőművészek Szövetségének tagja. Művei egyaránt megtalálhatók magán és közgyűjteményekben, kül- és belföldön.