A lélekgyógyító virágoskert

Októberben volt egy éve, hogy Miklán Imre és felesége, Joli néni a Görbe utcába költözött Kisapostagról, ahol saját építésű családi házuk volt a főutca elején. A gyerekek családot alapítottak, a nagy ház kiürült, és a hatalmas kert gondozását sem bírta már az idős házaspár úgy, ahogyan korábban. Ezért úgy döntöttek, váltanak. De Joli néni számára nem élet az élet virágok nélkül. Előkertjének a csodájára járnak.

- Nem is tudom mi lenne velem a virágoskertem nélkül, talán meg is őrülnék - mondja Joli néni a Görbe utca 1/a lépcsőház előtti szemrevaló ágyásnál. Büszkén mutatja a kis birodalmát, bár leginkább annak örülne, ha a nyári fotókat tennénk be az újságba, mert akkor teljes szín- és virágpompájában tündökölt ott minden növény. Mostanra, tél elejére már csak a krizantém bokrok virítanak rózsaszínben, fehérben, téglavörösben, sárgában. A háziasszony által istenfának nevezett szépség is kitart még a nagy fagyok előtti hidegben, sőt a nyáron igazán fenséges lóhere csokor is erőlködik még, hogy jónéhány rózsaszín virággal megörvendeztesse a gazdasszonyt a tél kezdetén.

Miklán Imréné Jolika néni simogatja, becézgeti a virágokat, most éppen a krizantémokat

- Kisapostagon százhúsz tő rózsánk volt, minden elképzelhető színben a kéktől a hamvasokig és a futókig. Ide már csak a fiatal tövekből tizenhatot, illatosakat tudtam átmenteni. De a költözés előtti időszakban folyamatosan gyűjtögettem már magamnak a magokat, hogy legyen majd itt mihez nyúlnom - mondja Jolika. Évelőkkel is büszkélkedhet. Tavasszal nárciszokkal és tulipánokkal ébred a természet az előkertjében, aztán szegélyként az általa tejesibolyának nevezett szépség következik, majd bújik elő a pünkösdi rózsa, bimbózik a türkiz színű szegfű ágyás, növekedik a margaréta... és elkezdenek előbújni a magról vetett egynyáriak, s lesz hétről hétre egyre ragyogóbb a kis saroktercia, ahova most néhány tő zellert is ültetett Miklán Imréné - jól megfér majd a többi növény között -, így friss levesízesítőért is csak ki kell szaladni a lépcsőház elé.

A fagyok beállta előtt is kedvesen, színesen hajladoznak a kertben

- A Béke városrészből és Újtelepről is erre jönnek az emberek, megcsodálják a kertet. Az egyik asszony azt mondta, ha nincs itt dolga akkor is felénk jön, hogy lássa ezeket a gyönyörű virágokat - újságolja Jolika boldogan. Tőle tudjuk, hogy kisapostagi házukban rengeteg rózsájuk volt, az ura karkosárban hordta fel a piacra a csokrokat.

A most ültetett kis krizantémokból hatalmas bokor lesz jövőre

- Fólia alatt nekünk volt először tulipánunk a környéken, még a kereskedők is megvették tőlem húsvét előtt. Virágot soha nem kellett hazavinnem, szinte elkapkodták az emberek, olyan gyönyörűek voltak - teszi hozzá a férj, Miklán Imre. Piacra ma már nem jár a dunaújvárosi előkertből szedett portékákkal, ám segít feleségének a metszésben, ásásban, ahogyan az egészsége engedi.

Szax Ferenc mutatja, hogy a lépcsőház bejáratának a túloldalán van az őáltala gondozott előkert

Mustráljuk a szép kis előkertet, közben ránk köszön a lépcsőházi szomszéd, Szax Ferenc, akiről hamar kiderül, hogy az idős házaspár legfőbb segítője a kiskertgondozásban. - Nyáron arra keltem reggelente, hogy Jolika már kint kapirgál, de meg is látszik. A lépcsőházi bejárat túloldalán lévő kisebb előkertet művelem én. Jó volna, ha fele ilyen szép lenne az is - mondja Szax Ferenc. Megállapodnak, közösen újjávarázsolják azt is. Nyáron már ott is illatozni fog a sok virág...

Miklán Imre régebben kosárszámra vitte a virágokat a piacra

A legszebb előkertje van

Nem lehet a kertről lemondani csak úgy, ha az ember gyermekkorától kezdve kertes házban nő fel. Faluról a városba költözés, a váltás sem egyszerű - az idős fa bizony megérzi az átültetést. Imre bácsi és Jolika néni számára gyógyír, vigasz a kicsi előkert, kárpótolja őket a régiért. Idén neveztek először a Virágos Dunaújváros versenybe, és elnyerték a legszebb előkert díjat - a számukra örömet hozó kert szebbé teszi a városunkat is.

Falusiné Szomolai Adél

– Remek kezdeményezésnek tartom a Virágos Dunaújvárosért pályázatot. Jó látni, hogy környezetünk betonrengetegét csodaszép, gondozott erkélyek, virágágyások tarkítják. Pláne tavasszal szemet gyönyörködtető, amikor egyébként is éled a természet.

Hetényi Mihályné

– Én a Technikum városrészben lakom, ahol a lépcsőház lakóival tartjuk rendben közvetlen környezetünket. Bár a kutyák sokszor belopóznak és kárt tesznek, azért mi arra törekszünk, hogy ne elhanyagolt, hanem egy rendezett kertet lássunk, ha kinézünk az ablakon.

Kajos Tiborné

– Hallottam már az önkormányzat virágosítási pályázatáról, de eddig még nem vettem részt. Pedig én is évről évre csinosítom erkélyem virágágyásait. Legtöbbször futós muskátlit ültetek, de van leanderem is. Jó lenne, ha többen szánnának időt erkélyük „zöldítésére”.