Léránt Gyulának élete volt a tanítás

– Már akkor elérzékenyültem, amikor beléptem az iskola küszöbén, nagyon szerettem itt dolgozni. A kollégák is tiszteltek és szerettek engem, az életem volt a tanítás – fogalmazott könnyek között Léránt Gyula , a Petőfi iskolában 1975 és 1995 között, az utolsó tíz évet igazgatóhelyettesként eltöltő pedagógus, aki szintén az iskolában dolgozó feleségével vett részt a szerdai ünnepség előtt. Majd Rideg István intézményvezető meleg szavai közben is többször előkerültek a zsebkendők, rövid köszöntőjében felidézte a tanár úr pedagógusi pályáját, s idézett az 1966-ban és 1974-ben róla szóló minősítésekből. Ezekből kiderült, hogy nemcsak munkáját látta el kiválóan, de az otthoni házimunkákból is példásan kivette a részét. Majd átadta a gyémántdiplomát, amit meghatódva vett át Léránt Gyula, s fogadta a tantestület, s az egykori diákok köszöntését.

Fotó: Zsedrovits Enikő

– Az utódok ha lehet, hasonló módon cselekedjenek, mint én. Türelemmel, jó szándékkal és szeretettel végezzék a gyerekek nevelését. Számomra nem volt rossz gyerek, csak csintalan – tette hozzá. Az esemény a petőfis kisdiákok kedves, énekes műsorával, majd pezsgős koccintással és kötetlen beszélgetéssel folytatódott a tanári szobában. Ennek során természetesen szóba kerültek a régi élmények, felelevenedtek az egykori élmények, valamint a vicces sztorik.