Történet egy kerekesszékes fiatalember sorssal vívott küzdelméről

Csavajda Péter balesete után új életet kezdett, példát mutatva

Itt ül előttem egy harminchárom éves fiatalember, aki tíz évvel ezelőtt szerepelt a hírekben. Motorjával megcsúszott a mezőgazdasági gépek által besározott úton Dunaegyháza és Apostag között. Életveszélyes állapotban került kórházba. Egy hónapig altatták, 9 hónap múlva hagyhatta el a kórházat, két év múlva az ágyat, de a következmény megmaradt: mellkastól lefelé megbénult.

Az akkor 23 éves, erős fizikumú dunaföldvári Csavajda Péter balesete előtt sírkőkészítőként dolgozott, most kosárfonó. Indulat, düh nem érződik a hangján, amikor mesél a múltról. De elismeri, voltak, vannak olyan pillanatok nem az állapota miatt elsősorban , amikor az emberi kicsinyesség vagy aljasság, s főleg az igazságtalanság kihozza a sodrából.

Motoros társai és rockzenész ismerősei 2008-ban összefogtak, és a Fonó Budai Zeneházban jótékonysági koncertet szerveztek a Blues Company, a Partyzon és a Kormorán fellépésével Péter műtétjére. Azon a napon óriási szélvihar volt Budapesten, ezért a pénz nem gyűlt össze, s az orvosi bizonytalanság is hozzájárult, hogy nem vállalta az operációt. 2009-ben az Országutak Lordjai támogatásával akupunktúrás kezelésen vett részt Sopronban, ahol még az erdészkollégium is kedvezményesen biztosította a szállást.

- Mindig akadtak segítők, de az embernek mégis magának kell a legfontosabbakat megoldania - mondja. Ez olyan csata, amit egyedül kell megvívni, új életet kezdeni, új tevékenységet keresni.

Ülhetett volna a sötét szobában keseregve szeszbe vagy drogba menekülve , gyűlölve a világot. Ő azonban azon töprengett, mihez kezdjen. A tévében látott egy filmet a kosárfonásról, amely felkeltette érdeklődését. Az alapokat megtanulta a szomszédos településre érkező két erdélyi mestertől, a többit meg szakkönyvekből, az internetről. Azóta is kutatja az érdekes fonott tárgyakat, s élvezi az alkotás folyamatát. Bár ez a tevékenység más mozdulatsorokat kíván, mint korábbi munkája, az eleve meglévő kézügyesség és az elszántság meghozta az eredményt. Szép, míves, formás bevásárlókosarak, kaspók, szekrénykék, kerti bútorok, virágtartók, italtartók és sok más egyéb készült már el ujjai között. Minden egyedi kívánságot próbál teljesíteni. Saját vállalkozást hozott létre, s lakókocsijával fesztiválokra utazik. Nem könnyű élet ez, hiszen a kedvezmények a lakókocsira nem járnak, sok a költség. Újabb kezelésre biztatgatják barátai, de a háromhetes kiesést a munkából soknak tartja.

Csavajda Péter határozott szemléletű ember, nyitott a világra, meglátja más baját is. Tudja, hogy édesanyja milyen nehéz fizikai munkát végez, hogy akadnak szép számmal nyugdíjasok pár tízezer forint ellátmánnyal. Nekik akár ingyen is megjavítja a kosarakat, ám a szemtelen alkudozást ingerülten utasítja vissza.

Péter a balesete óta is megélt és túlélt kritikus helyzeteket. Mintha a sors folyamatosan nagy kihívás elé állítaná. Megsuhintja, de aztán mégis azt mondja neki: feladatod van még a világban - egy-egy szép tárggyal örömet szerezni. Beszélgetésünk idején is érkezik az Előszállási utcai házba egy visszatérő vevő, a dunaújvárosi Kárpáti Gábor. Dicsérgeti a mester munkáját, s az ajándékba szánt bevásárló kosarat gyorsan ki tudja választani, hiszen mindegyik igényes munka. A földvári fiatalember nem tervez hosszú távra, de örül a lehetőségnek, hogy tavasszal egy kiállításon is bemutathatja tárgyait a helyi művelődési központban, s szeretné felvenni a kapcsolatot a megyei Népművészeti Egyesülettel.

Kemény akarat, tehetség, élni akarás és némi humorérzék talán ez kell a túléléshez, a továbblépéshez. S mindebből Péter példát mutat a kerekesszékből is.