Horgászok, nagy tervekkel

Szolidan gazdálkodott tavaly a rácalmási Sirály Horgászegyesület: száznegyvennyolcezer forint plusszal zárta a 2013-as esztendőt – amelyben egyébként négyszáztizenkilencezer forintot ajánlottak fel az egyesület számára a tagok, családtagjaik és ismerőseik a személyi jövedelemadó irányítható egy százalékából.

Ez önmagában is szép pénz. Hát még, ha hozzávesszük, hogy tavaly és tavalyelőtt ez az adóból származó pénz még háromszázezer forint körül mozgott! Vagyis: mind fontosabbnak tűnik az egyesület a rácalmásiak számára.

A rácalmási Horgásztanyán összegyűlt horgászok, a Sirály egyesület tagjai vasárnap délelőtti éves közgyűlésükön.

Dualszky-Kovács István beszámol társainak. Fotók: Pekarek János

A legfontosabbakat, tehát a pénzügyi alapokat letudván az összegyűltek (szokás szerint tele volt a horgásztanya nagyterme), a fő dologra, a halakra és horgászatukra terelődött a szó. Előbb arra, hogy az elmúlt nyáron ismét nagysikerű horgásztábort rendeztek Rétimajorban az ifjúsági tagoknak (mintegy ötvenen tartoznak ide, ami más egyesületekhez viszonyítva igen nagy szám!), horgászversennyel, múzeumnézéssel, strandolássa, természetjárással és szabadtéri főzéssel, azaz a horgászélet főbb szépségeivel egybekötve, a rácalmási önkormányzat szerény anyagi támogatásával. De nem csak siker tartozik az elmúlt évhez.

Már az rossz hír önmagában is, hogy enyhén csökken a taglétszám – még inkább az, hogy a statisztikák szerint a megmaradt horgászok is egyre kevesebb időt töltenek a vízparton. Az egyesület közgyűlésén nem boncolgatták ennek okait – nyilván mindenkinek megvan rá a maga magyarázata.

Idén is szeretnék megrendezni két, városszerte népszerűvé vált programjukat a rácalmási horgászok: a május elsejei és az adventi halsütést. Emellett természetesen részt vesznek a város közösségi rendezvényein is – mint elhangzott: közmegelégedésre.

Legnagyobb és hosszútávú céljuk változatlan: más egyesületekkel közösen megszerezni a vízkezelői jogot a Duna Budafoktól Baracsig tartó hatvanhat kilométeres szakaszára! Ehhez a pályázatot 2015-ben írják ki.

– A horgászoknak, és a partmenti települések önkormányzatainak is csak jó lenne, ha horgászközösségek, és nem egy magán kft. kezelné a Dunát! – mondta a közgyűlés hallgatóinak helyeslése mellett Dualszky-Kovács István, a Sirály elnöke.

Hozzátette: e cél, mármint a Duna élő vízzé és bevételt termelő idegenforgalmi attrakcióvá alakítása érdekében tavaly kiléptek a Fejér Megyei Horgászegyesületek Szövetségéből, és beléptek a Velencei-tavi horgászok közé. Az ottani szövetség (amely ugyancsak a megyeiek közül vált ki) jöttükre Velencei-tavi és Dunamenti Horgászegyesületek Szövetségére változtatta nevét. Így közel tizennyolcezres taglétszámú szervezetté váltak!

Végül az új, a halvédelemről és halgazdálkodásról szóló törvénnyel ismerkedtek a horgászok.

A halvédelem és a halgazdálkodás

Az új törvénynek már a neve is árulkodó: nem a halászatról, hanem a halvédelemről szól. Ezért a horgászok reményei szerint az ő helyzetük javulni fog a Dunához hasonló élő vizek mellett. Például megszünteti a törvény azt a lehetőséget, hogy a Dunából kifogott halakat tógazdaságoknak adják el. Előírja, hány hivatásos halászati őrnek kll szolgálatot teljesítenie egy előírt szakaszon (az említett hatvanhat kilométeren például tíznek), és szabályozza a varsázást is.

Hobbiidőnkről

Pekarek János jegyzete

Horgászokról írunk lapunk más helyein, megemlítve azt a statisztikai tényt is, hogy e szép szenvedély megszállottjai tavaly kevesebb időt töltöttek a vízparton, mint korábban.

Lehet, hogy ez egy másik statisztika következménye: azt is írjuk, hogy enyhén csökkent a taglétszám a szóban forgó rácalmási horgászegyesületben.

Akár így, akár úgy, semmiképpen sem örömteli adat, hogy horgászok (horgászok!) nem tudnak vagy nem akarnak annyi időt szánni hobbijukra, mint korábban.

Lehet, hogy megélhetésük terhei növekedtek, lehet, hogy más közösség(ek)ben foglalják el magukat, lehetséges még az is, hogy a horgászati viszonyok és körülmények változtak számukra kedvezőtlenül.

Ez valószínűleg kiderül majd hosszabb távon, egyértelműen.

Most mindössze egy olyan részletkérdésre hívnám fel a figyelmet, amire csak ritkán gondolunk, s ha mégis, rendszerint már későn.

Mindenkinek szüksége van kikapcsolódásra, amivel igazán kipiheni magát, értelmet ad szabadidejének, közösségi élményhez, vidámsághoz, elégedettséghez jut.

Ennek hiányában látszólag nem történik semmi. Esetleg nőnek megtakarításaink, talán még a pihenésre, netán lustálkodásra szánt időnk is több lesz.

Hónapok, évek múltán mégis fáradtabbak leszünk!