Lángelmék és hétköznapi hősök

- Az autizmus alapvetően örökletes betegség. Akinek hajlama van rá, magában hordozza. Az enyhébb típusa az úgynevezett Asperger-szindróma. Ezekről az emberekről senki nem mondaná meg, hogy autisták, sőt, számtalan zseni került ki közülük - például Bartók, Einstein, Darwin, vagy akár Leonardo da Vinci. A másik típusa viszont nem egyszer bizarr magatartásokkal párosul. Előfordul hogy dührohamokkal, ön-agresszióval jár, ezért gyakran gyógyszeres kezelést kell alkalmazni - meséli a helyi egyesület tagja.

Kálmánné Tóth Mária azt mondja, elkeserítő, hogy hazánkban nincs az autisták számára intézményesített ellátási forma: - Szükség volna nappali ellátásra, hogy a szülők munkába tudjanak járni. Jellemzően az anyuka marad otthon a gyermekkel, míg az apuka egy keresetből próbálja meg fenntartani a családot - már ha egyáltalán van munkája, mert ugye manapság ez sem magától értetődő. A tizennyolcadik életévét betöltő autisták harmincezer forintos rokkantsági nyugdíjra, és húszezer forintos fogyatékossági támogatásra jogosultak. Az a családtag, aki pedig velük van, 28 ezer 500 forintos ápolási díjat kap. Így nagyon nehéz - jegyzi meg Kálmánné Tóth Mária.

Kiderül az is, hogy az a néhány bentlakásos otthon pedig, amelyet civil szervezetek, egyesületek próbálnak meg fenntartani - rendkívül drága. Az egyszeri bekerülési költség eléri a három-négy millió forintot, emellé jön a havi - nagyjából százezer forintos - térítési díj. Azért ilyen költséges ezeknek az intézményeknek a fenntartása, mert minden második bentlakóra egy szakképzett gondozónak kell jutnia. Ez pedig hatalmas bérköltséget jelent.

- Azzal, hogy az állam nem tart fent az autisták számára bentlakásos intézményeket, pénzt spórol meg. Számoljunk csak utána, hogy rokkantsági nyugdíjjal, a fogyatékossági támogatással és az ápolási díjjal együtt egy sorstársunk nyolcvanezer forintos kiadást jelent a költségvetés számára. Ha viszont bentlakásos otthonokban helyeznék el őket, akkor ez az összeg elérné a havi kétszáznegyvenezer forintot is.

- További problémát okoz a felsőfokú végzettségű szakemberek hiánya. Jelenleg a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán is csak fél évig tanulnak a hallgatók az autizmusról. Az autisták magyarországi civil szervezetei régóta szorgalmazzák, hogy önálló, négyéves szakként oktassák a gyógypedagógiának az autistákkal foglalkozó ágát és módszertanát.

Arról egyébként, hogy Magyarországon hány autista ember él, nincsenek pontos adatok. Dunaújvárosban is csak hozzávetőleges becslések léteznek: több százra teszik a számukat.

Ami pedig a társadalom empátiáját illeti, bizony volna még mit javítanunk rajta:

- Gyakran előfordul, hogy az emberek leplezetlenül megbámulnak az utcán például egy kényszermozgásos autistát, mint valami látványosságot. A legrosszabb, hogy ezt az autista is észreveszi és tudatában van annak, hogy mindenki őt nézi. Ha például egy autista ember felszáll egy buszra, és nem tud leülni, pánikba eshet, mert a mozgó jáeművön bizonytalannak érzi a helyzetét - szolgál néhány példával Hegyes Imréné, a dunaújvárosi egyesület titkára.

Az egyesületnek tizenhét család a tagja, remélik, hogy egyre többen lesznek. - A legnagyobb eredménynek talán azt tartjuk, hogy hozzá tudtunk járulni ezeknek a családoknak az egybentartásához. Több autista főiskolai vagy egyetemi végzettséget szerez. Ha pedig van egy toleráns iskola, van egy toleráns munkahely, és van egy türelmes társ, az autista emberek egy része teljes életet tud élni. - üzeni nekünk, a többségnek Kálmánné Tóth Mária. Azzal, hogy állam nem tart fent bentlakásos intézményeket, pénzt spórol