Egy amerikai körutazás: on the road, Zátonyival

White Sand (New Mexico) kis kalyibája, poros útja; Tombstone (Arizona) másik viskója, festőien felhős égboltja; Santa Fé (New Mexico) út menti kiskocsmája, s egy előtte, a fa padra rogyott, sörissza gauchóval, a sorozat egyetlen élő (már ha ugyan...) ember szereplőjével; az ültetvény szélére kipányvázott musztáng El Pasóban (Texas); Eagle Pass (Texas), egy újabb sokat látott házikóval - vagy épp a kedvencem, Death Valley (California) mogorván magasodó, kopár facsoportja: pillanatképek, állapotmutatók, helyzetjelentések.

Miről is szól tehát a Once Upon? Mit állítunk? Itt van Amerika? Hát igen: valami olyasmi - ám azért, még mielőtt szétáradna honfiúi szűnkben a büszkeség, hadd fűzzem hozzá, a gond csak az, hogy Rajcsányi Artúr túrája a százötven évvel ez előtti Amerikát idézi. Ez pedig tűpontos kritika - ahogy a dolgokat elnézem, sajnos meglehetősen nehezen is szállnék vitába vele.

A képek kiválóak. Különös hangulatúak: visznek, repítenek. Akár a mindössze néhány soros mininovella, ami bizony szintén nem rossz: Zátonyiról (Rajcsányi korábbi mestere, immár alkotótársa) és a szerzőről, meg egy élményben, kalandban, italban, lótolvajlásban gazdag útról, ami a Vadnyugaton megszokott módon végződött. Vagy ki tudja, hogyan...

Mit állítunk? Itt van Amerika? Hát igen... csakhogy...