Festőangyal figyel minket

Ikonszerűek, titokzatosak, határozott arckontúrok nélkül. Festőangyal - Őrangyal, ez a címük, többségük 2010-2011-ben készült. Feltűnik közöttük két másik, ha úgy tetszik, nonfiguratív munka is. Hát igen, az alkotót az úgynevezett posztgeometrikus művészek közé sorolják, habár akárcsak kollégái, ő sem szereti, joggal, a beskatulyázást. Aknay János Kossuth-díjas festőművész kiállításán vagyunk, oda invitált minket Smohay András, az Egyházmegyei Múzeum igazgatója, és persze maga az alkotó. Az előzményekről annyit, hogy a fehérvári egyházmegye Kortárs Művészeti Gyűjteményt alapított, amelynek első darabja Aknay egyik Festőangyala, amelyet még 2007-ben készített. Ebből az alkalomból kiállítást is rendeztek, ehhez kapcsolódott az említett tárlatvezetés.

Ami meglehetősen rendhagyóra sikeredett, abban az értelemben, hogy nem jártunk képtől képig a Szent Korona Galériában, hanem a művészt hallgattuk, aki mesélt, lecövekelve a terem közepén. Smohay azon kérdésére, hogy mi a viszonya a szakralitáshoz, az egyházi művészethez, szentendrei életéről, munkásságáról, barátairól beszélt. Bő negyven éve, 22 évesen költözött a szép, Kis-Duna-parti városba. Megérintette a hely hangulata, az élményanyag, a sokszínűség. Az akkor 10 ezres városka, a 7-8 templomával, vegyes lakosságával, szakralitásával egyszerűen beszippantotta őt. Nem is beszélve a képzőművészeti hagyományokról, amiket a Nagybányáról átjött művészek alakítottak ki. Erre épült rá a következő korosztály, amelyet Vajda Lajos (Aknay egyik alapítója a Vajda Lajos Stúdiónak - a szerk.), Korniss Dezső, Bálint Endre, Barcsay Jenő, Deim Pál neve fémjelez. Megragadta őket nemcsak a szakrális művészet, de a város parasztbarokk jellege is. Rátaláltak az élmény képpé álmodásához szükséges anyagra , amely a szerb ortodox kultúrából eredt, de teljesen különleges módon az ikonok nem hagymakupolás, hanem barokk stílusú templomokban találták meg helyüket. Ez unikum Európában.

Ami az angyalokat illeti, a motívum már a 70-es évek elején felbukkant Aknay János képein. A művészek nagy részét megihlette a téma, mindegyiküknek megvolt a saját, arccal, néha arc nélkül megjelenő, szakrális vagy profánabb térbe helyezett átirata . A figura lehet angyal, mártír, anya, szerelmes pár nőtagja, gyakran felruházva világi jellemzőkkel, de mindez megfér, összesimul a szakralitással. És ez a múlt mind-mind benne van Aknay angyalaiban, amelyek október 18-áig láthatók a galériában.

Ami meglehetősen rendhagyóra sikeredett, abban az értelemben, hogy nem jártunk képtől képig a Szent Korona Galériában, hanem a művészt hallgattuk, aki mesélt, lecövekelve a terem közepén. Smohay azon kérdésére, hogy mi a viszonya a szakralitáshoz, az egyházi művészethez, szentendrei életéről, munkásságáról, barátairól beszélt. Bő negyven éve, 22 évesen költözött a szép, Kis-Duna-parti városba. Megérintette a hely hangulata, az élményanyag, a sokszínűség. Az akkor 10 ezres városka, a 7-8 templomával, vegyes lakosságával, szakralitásával egyszerűen beszippantotta őt. Nem is beszélve a képzőművészeti hagyományokról, amiket a Nagybányáról átjött művészek alakítottak ki. Erre épült rá a következő korosztály, amelyet Vajda Lajos (Aknay egyik alapítója a Vajda Lajos Stúdiónak - a szerk.), Korniss Dezső, Bálint Endre, Barcsay Jenő, Deim Pál neve fémjelez. Megragadta őket nemcsak a szakrális művészet, de a város parasztbarokk jellege is. Rátaláltak az élmény képpé álmodásához szükséges anyagra , amely a szerb ortodox kultúrából eredt, de teljesen különleges módon az ikonok nem hagymakupolás, hanem barokk stílusú templomokban találták meg helyüket. Ez unikum Európában.

Ami az angyalokat illeti, a motívum már a 70-es évek elején felbukkant Aknay János képein. A művészek nagy részét megihlette a téma, mindegyiküknek megvolt a saját, arccal, néha arc nélkül megjelenő, szakrális vagy profánabb térbe helyezett átirata . A figura lehet angyal, mártír, anya, szerelmes pár nőtagja, gyakran felruházva világi jellemzőkkel, de mindez megfér, összesimul a szakralitással. És ez a múlt mind-mind benne van Aknay angyalaiban, amelyek október 18-áig láthatók a galériában.

Ami az angyalokat illeti, a motívum már a 70-es évek elején felbukkant Aknay János képein. A művészek nagy részét megihlette a téma, mindegyiküknek megvolt a saját, arccal, néha arc nélkül megjelenő, szakrális vagy profánabb térbe helyezett átirata . A figura lehet angyal, mártír, anya, szerelmes pár nőtagja, gyakran felruházva világi jellemzőkkel, de mindez megfér, összesimul a szakralitással. És ez a múlt mind-mind benne van Aknay angyalaiban, amelyek október 18-áig láthatók a galériában.

Ami az angyalokat illeti, a motívum már a 70-es évek elején felbukkant Aknay János képein. A művészek nagy részét megihlette a téma, mindegyiküknek megvolt a saját, arccal, néha arc nélkül megjelenő, szakrális vagy profánabb térbe helyezett átirata . A figura lehet angyal, mártír, anya, szerelmes pár nőtagja, gyakran felruházva világi jellemzőkkel, de mindez megfér, összesimul a szakralitással. És ez a múlt mind-mind benne van Aknay angyalaiban, amelyek október 18-áig láthatók a galériában.