Hullámzó játékkal végül magabiztos győzelem

DFVE–SZNVE 14–8 (4–1, 4–3, 2–2, 4–2) 
DFVE: Maczkó – Dobi 2, Horváth 2, Mucsy 1, Mahieu 3, Garda 3, Sümegi 2. Csere: Eikel (kapus), Szabó N., Jonkl 1, Sajben N., Kardos D., Erdélyi, Kardos L. Vezetőedző: Mihók Attila. 
Gól emberelőnyből: 2/4, illetve 4/9. 
Gól ötméteresből: 0/0, illetve 1/1. 
Remekül kezdett a hazai alakulat a családias hangulatú bajnokin, az első negyed úgy zajlott, ahogyan vártuk a két vereséggel rajtoló vendégekkel szemben. A második negyed elején Sümegi, majd Mahieu is betalált, így 6–1 után úgy tűnt, sima matinés mérkőzés lesz ez a folytatásban. Azonban ekkor megakadt a dunaújvárosi gépezet, védekezésben és támadásban is többet hibázott a csapat, és a szerencse sem állt mellé, mert két szegedi gól is a blokkon megpattanva született, 7–4-re zárkózott ezzel a vendégalakulat. A negyed vége előtt még gyorsan Horváth közé tett egyet, majd a Szeged kétszeres olimpiai bajnok edzője, Varga Tamás jelezte játékosának: kérje a labdát, mert ő hiába üvölt a partról. 
Aztán kollégájának, Mihók Attilának is többször meg kellett emelnie a hangját, miután három kapufa után a vendégek többször is a mínusz két gólért támadhattak, szerencsére eredménytelenül. A nyolc perc végére aztán ismét nőtt a hazai előny, 10–6. 
A záró etapot aztán megint jóval koncentráltabban folytatta a DFVE, a lelkesen küzdő szegediek is talán fáradni kezdtek, így folyamatosan nyílt az olló a felek között. 12–6-nál az okozott némi feszültséget a dunaújvárosi oldalon, hogy Kardos Dominikát kétszer is lefejelték, ami után kicsit vérzett a szája. Mihók mester indulatosan kérte számon a bíróktól az elmaradt ítéletet. „Nem bokszmeccs ez” – jegyezte meg. 
Szerencsére nem is vált azzá, a hátralévő időben már semmi nem veszélyeztette a DFVE harmadik magabiztos győzelmét a hosszabb bajnoki szünet előtt.