Gyorsan kiderült, ez a nap sajnos nem az Acélbikáké lesz

Karácsony másnapján szomorú hangulatban, egyperces gyászszünettel kezdődött a találkozó, a napokban elhunyt legendás Kohász-játékosra, Németh „Husi” Lászlóra emlékeztek.

Aztán a szurkolók a játékra koncentráltak, a Hajrá Kohász! és Hajrá Lilák! rigmusok egálban voltak. De az egál eddig tartott. A DAB az 59. másodpercben gólt kapott, ettől persze még nem kellett kétségbe esni, azonban öt perc múlva már 2–0-ra vezettek a lilák, és itt már azért el kellett gondolkodni. Azonban gyorsan kiderült, ez a nap nem az Acélbikáké.

Az első harmad 0–3-mal záródott. Majd a második játékrészben is hamar született két UTE-gól (0–5), itt már azért elúszni látszott a dunaújvárosiak számára az a bizonyos hajó.

Erre az eredményre senki sem számított, és még azt sem mondhatjuk, hogy a dunaújvárosiak nagyon rosszul játszottak volna. Viszont azzal a közhellyel kell élnünk, hogy a dunaújvárosi srácok most ­rossz időben voltak rossz helyen, az újpestiek viszont jó időben jó helyen, mert a pályán látottak alapján az ötgólos különbség finoman szólva is túlzó, de az eredményjelzőn a hazai szurkolók szomorúságára ez volt látható. A 38. percben azután jött egy kis gyógyír, a kanadai légiós hátvéd, Baker betalált, így egy picit finomított az álláson. A dunaújvárosi szurkolóknak csak ennyi kellett, és ismét új erőre kaptak, és zúgott az Újváros, Újváros! kiáltás, pedig a szívük mélyén valószínűleg ők is tudták, ezt a mérkőzést már nem nyerik meg kedvenceik. A harmad befejezése előtt Németh Péter 2–5-re alakította az eredményt, mégis visszajöttek a dunaújvárosi remények?

Nos, az Acélbikák hívei részéről ez hiú ábránd volt, az újpestiek nem engedték közel ellenfelüket. Ehhez persze az is kellett, hogy a DAB olyan szellős védekezést produkált, és nemcsak az utolsó harmadban, hanem az egész mérkőzés folyamán, amit ebben a szezonban még nem láthattunk tőlük. Így nem véletlen, hogy súlyos vereséget szenvedtek az Acélbikák (3–9). Egy biztos: a piros-fehér színek kedvelői nem ilyen karácsonyi ajándékra számítottak.

DAB – UTE 3–9 (0–3, 2–2, 1–4)

DAB: Hughson – Kovács B. (2), Vuorijarvi, Azari, Dansereau 1, Mazurek (1) – Baker 1, Lendák, Németh P. 1, Silló, Turcotte – Dósa, Hüffner, Kovács E., Pinczés O., Tamás – Hruby, Ráduly, Gebei. Vezetőedző: Miroslav Ihnacak.

UTE: Duschek – Henderson, Varga A., Benk 1 (1), Pance 2, Sikorcin 1 (2) – Pokornyi, Saukko, Di Diomete 1, Rafaj (1), Reed 1 – Kiss-Rusk, Nagy N., Csamangó 1 (1), Nemes, Vincze 2 – Horváth Á., Kovács A. (1), Godó, Kovács S., Zsigmond. Vezetőedző: Baróti Zsolt.

Németh László „Husira” emlékeztek

Ötvenkilenc éves korában, karácsony előtt hosszú betegség után elhunyt Németh László „Husi”. Ő nemcsak Dunaújváros első válogatott jégkorongozója volt, hanem közönségkedvenc. Csupa szív volt mind a pályán, mind a magánéletben. Csak egy történet vele kapcsolatosan. Amikor a Dunaújvárosi Kohász egy nagyon ­rossz sorozatot produkált az OB I-es bajnokságban, Kercsó Árpád edző csak annyit mondott: „Nem szégyellitek magatokat, száz néző van, és az a száz is Husiért jött ki.”

A Dunaújvárosi Kohászban 1973-tól játszott 1990-ig, két szezont leszámítva, amikor a Székesfehérvári Volán jégkorongozója volt. Pályafutása utolsó évében 1991-ben a Miskolci Hoki Klubot erősítette.