Érem nélkül maradt a Dunaferr csapata

A hazai futsal történelemkönyvében talán elég lesz hasonlóképpen összegezni ezeket a mérkőzéseket, de az újvárosi szimpatizánsok szemszögéből ettől azért több feljegyezni való kívánkozik a 2017/2018-as szezon számukra legfontosabb mérkőzéséből.

Lehet, hogy feledésbe merült, de a Dunaferrnek a Haladással szembeni mérlege a most zárult szezonban is nagyon szoros volt. Az első összecsapás a vasiak 7-1-es hazai pályás győzelmével zárult januárban. A visszavágó szikrázó csatája ismét hazai pályás sikert hozott, de ezúttal a Dunaferr nyert 6-5-re. Az alapszakaszt azonos pontszámmal zárták, a harmadik hely mégis a Haladásé lett a jobb (+6-os) gólkülönbségével. Ez a mérce (+5-tel) a rájátszás végére is a számukra lett kedvezőbb.

A harmadik helyért játszott három mérkőzésből az elsőt a Turzó legénység 3-1-re hozta az Aréna Savariában. A másodikat Takóék nyerték 4-1-re Dunaújvárosban. A „döntőt” hazai pályán 5-3-ra a Haladás.

A hazai pálya varázsa? Talán igen. Hogy miért nem a mi csapatunk volt a kedvezményezett? A gólkülönbségük miatt. Minden mindennel összefügg? Ebben az esetben föltétlenül. Emellett egyéb tényezők is szerepet játszhattak abban, hogy az újvárosi csapat 3-1-es vezetéséből elbukta ezt a rangadót.

Ez a bizonyos „hazai pálya” a remek játékban nem, de az eredményességben föltétlenül gátolta a dunaújvárosiakat. Hogy ez a szerencse, vagy valami más, kevésbé misztikus okok miatt történt-e így, nehéz lenne eldönteni.

Takó Csaba, a Dunaferr DUE-Renalpin FC vezetőedzője: – A szép játékhoz én is gratuláltam a csapatomnak, de az eredményhez egyértelműen én sem tudtam. A helyzetkihasználással ugyanúgy gond volt, ahogy az első mérkőzésen. Illetve, bár én nem szoktam ezzel foglalkozni, de a mai mérkőzésen nagyon fontos tényező volt a játékvezetés. A mi kárunkra.

Tudásban és teljesítményben

Nem gondolom, hogy elfáradtunk volna és azért tudott fordítani a Haladás. 3-1-es vezetésnél talált egy gólt az ellenfelünk, és az azt követő néhány fordított ítélet abszolút azt okozta, hogy nem tudtunk kizárólag a játékra koncentrálni, amiért nagy árat fizettünk.

Turzó József, a Swietelsky Haladás VSE vezetőedzője: – Nagyon büszke vagyok a csapatomra, és a szurkolóinkra, mert együtt harcoltuk ki ezt a szép sikert. Bár olvastam, hogy nagyon sokszor szerencsém van, de úgy gondolom, hogy egy Magyar Kupa-győzelem és egy bajnoki bronz után nem kell szégyenkeznünk és magyarázkodnunk.

Többször is elmondtam hogy ez a két csapat tudásban és teljesítményben is nagyon közel áll egymáshoz, és ez ezeken a mérkőzésen is megmutatkozott. Ahogy az alapszakaszban, most is egy hajszálnyival voltunk jobbak, de jobbak voltunk.

Fekete Róbert: – Gratulálnunk kell a Haladásnak. Nagyon sajnálom, de úgy érzem, hogy a helyzetkihasználásunkon ment el ez a bronzérem. Három meccsből háromszor jobbak voltunk náluk, és mégis kétszer megvertek bennünket. Gratulálok a saját csapatomnak is, mert mindenki, minden tőle telhetőt, a száz százalékot tette meg a sikerért.

Ha berúgjuk a helyzeteinket, akkor sansza sem lett volna az ellenfelünknek. A mai meccsen is már 3-1-re vezettünk, de olyan elkerülhető gólokat kaptunk, hogy nem is értem azt, hogy hogyan volt ez lehetséges. Jó lett volna a bronz, de kihoztuk magunkból a maximumot.

Pál Patrik: – Az egyik szemem sír, a másik meg nevet, pedig gólt is sikerült lőnöm ezen a születésnapomon. Reméltem, hogy ez a meccs

is egy ajándék lesz hozzá, de sajnos nem úgy sikerült. Nagyon nehéz most erről beszélnem, mert annyira csalódott vagyok, hiszen 3-1-ről sikerült kikapnunk 5-3-ra. Úgy éreztem, hogy ez a meccs már a kezünkben van, amit meg tudunk nyerni. Sajnos, másként alakult.