A farkas, vígjáték

2024.04.09. 17:30

Az önmagunkkal való békétlenségről Molnár Ferenc optikáján át - galériával

Egészen különleges alkotógárdával kezdett neki a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza az évad utolsó bemutatója előkészületeihez hétfőn délelőtt. Mégpedig azért, mert hazai viszonylatban meglehetősen ritka, hogy egy ennyire fiatal alkotóközösségbe fekteti a bizalmát egy színház vezetése, mint ebben az esetben. Mindemellett a darabválasztás sem éppen hétköznapi, Molnár Ferenc egy kevéssé ismert vígjátékát, az A farkas című darabot állítják színpadra hat hét múlva.

Balla Tibor

Fotó: LI

A harmincas éveikben járó alkotók közül a rendezést magára vállaló Ágoston Péter cipeli a legnagyobb terhet, bár - mivel ez az első rendezése a Bartók színpadán már többször bizonyító, tehetséges színésznek - megkérte Őze Áron igazgatót, hogy mentorálja ebben a folyamatban, alkalom adtán segítő kezet nyújtva neki. 

Fotó: LI

A Molnár Ferenc átiratot Deés Enikő dramaturg készítette, aki szakmai gyakorlata után még két évadot társulati tagként is eltöltött a Vígszínházban. A produkció zenei vezetője Gódor Erzsébet cimbalomművész lesz, aki egy nagyon különleges színfoltja a hazai zenei életnek, rendszeresen adaptál komolyzenei klasszikusokat erre az egészen más szerepben megszokott hangszerre. Talán a legszokatlanabb "leosztás" Horányi Julié, aki a látványtervező feladatkörében mutatkozik be Dunaújvárosban. Ha esetleg ismerősen cseng a név, az nem véletlen, arról az énekesnőről, dalszerzőről van szó, aki az X-Faktor ötödik évadának második helyezettje volt. Egyáltalán nem ismeretlen a színház világa számára, édesapja, Horányi László színművész, az Esztergomi Várszínház alapítója, édesanyja, Egedi Edit pedig jelmeztervezéssel foglalkozott. Ő maga a dekoratőr Iskola után Kaposváron elvégezte az egyetem látványtervező szakát,  2009-ben díszlet-jelmeztervezőkén diplomázott. Az előadás mozgásban megnyilvánuló üzenetét is egy fiatal tehetségre bízták, Dunaveczki Éva táncművészre, aki ifjú kora ellenére már jelentős és sikeres koreográfus múlttal rendelkezik. A szereposztásban is felfedezhetők új nevek, akiket még nem olvashattunk a Bartók színlapján. Ilyen a két főszereplő, Mikecz Estilla és Papp Dániel is. Természetesen akadnak azért ismerős arcok is,  olyanok, mint Jerger Balázs, Kovács Vanda, Vrabecz Botond, vagy Kiss Attila, de kettős szerepet kapott egy ifjú titán is, Szabó Noel a próbafolyamat mellett az érettségire is készül, de a Színház és Filmművészeti Egyetemre is tavasszal felvételizik majd.

Fotó: LI

Az olvasópróbán Őze Áron igazgató köszöntötte a résztvevőket a Böröcz György Stúdiószínpadon, ahol majd május 17-én az előadást is játszani fogják majd. Ágoston Péter elmondta, hogy 2013-ban végzett a színművészetin Novák Eszter és Selmeczi György színészosztályában, és soha nem voltak rendezői ambíciói. A covid alatt el-, illetve újraolvasott színpadi műveket, és Molnár Ferenccel kezdte a sort. Merthogy véleménye szerint kevés olyan szerzővel találkozott olvasmányai során az elmúlt százhúsz év terméséből, aki ennyire értene a színházhoz, annak a hatásmechanikájához. Nem csak azért, mert emberi viszonyokat dolgoz fel, hanem azért is, mert azokat a témákat, amiket Molnár felvet, azokat időtállónak tartja. Jöhetnek bármilyen változások, ezek a témafelvetések folyamatosan aktuálisak. Hozzátette, színészként bármikor találkozott Molnár Ferenc anyaggal, az minden esetben örömet okozott neki. Mint mondta, az a jelenség, ami ennek a darabnak az eszköze, az ő életében kétszer is megjelent, először a magánéletében, amikor elszenvedője volt, majd sok évvel később, amikor okozója. Nos, ekkor vette elő ezt a darabot, és többször egymás után elolvasva az fogalmazódott meg benne, hogy elég sokat tud már erről a jelenségről, hogy ebből egy előadás készülhessen. Aztán két év telt el addig, hogy most együtt, egy asztalnál ülhettek, hogy elkezdjék megvalósítani. Meglátása szerint a magyar társadalomban egy népbetegség lett az önmagunkkal való békétlenség, a mérhetetlen önbizalomhiány, a kisebbségi komplexus. Erről szeretne ezzel az előadással beszélni.

Fotó: LI

A színdarab 1912-es keltezésű, tehát a szerző ereje teljében volt, amikor a darabot írta, és úgy szeretné bemutatni érvényességét, mindezt jó ízléssel és megfelelő arányérzékkel aktualizálni. Bár a színlapon műfaji meghatározásként vígjáték szerepel, mégis inkább egy ma már kevéssé létező műfajba sorolná: színmű. Merthogy ahányszor elolvasta, az aktuális lelkiállapotának megfelelően mindig másként hatott rá. Az eredeti három felvonás helyett ők két felvonásban fogják játszani, amiben négy kép és három helyszín jelenik meg. Az eredeti darab 22 szereplőjét 12-re redukálták, pontosabban 8 színészre, így aztán néhányan több szerepben is feltűnnek. Deés Enikő elmondta, hogy dramaturgiailag megtartották ez eredeti valóság- álom-valóság szerkezetet, őt pedig a főszereplő házaspár dinamikája érdekelte a legjobban, az ő megküzdési mechanizmusuk. Úgy alakították, hogy a szövegben mindenki ezt szolgálja. Mindemellett az a kontraszt volt kiemelt fontosságú, ami Molnár kora és 2024 között feszül. Mindemellett időt tekintve a mában értelmezhető a történet, de nem használnak a szereplők mobiltelefont, nem szól a háttérben podcast. Véleménye szerint nem beszélhetünk átiratról, inkább a szövegnek egy frissítése történt meg, hogy a szereplők úgy tudjanak megszólalni, hogy az ma ne tűnjék idegennek és igyekezett még több humort belevinni.

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában