Elhallgatott bűnök derülnek ki

Yrsa Sigurdardóttir: Csend

Egy hideg reykjavíki napon eltűnik egy csecsemő a babakocsijából. Amikor a takaróját partra veti a tenger, és megtalálják az anyja holttestét, beigazolódni látszik az, amitől mindenki rettegett.
Tizenegy évvel később Rögnvaldur és a felesége a tízéves kislányukat temeti, akinek legyengült immunrendszere nem bírt a kanyaróval. A férfi elhatározza, hogy bármi áron kideríti, hogy ki fertőzte meg a lányát.

A rendőrség néhány hónappal ezután egy nő megcsonkított, fej nélküli holttestére bukkan egy autóban. Freyját is bevonják a nyomozásba, mint pszichológus szakértőt, így együtt kell dolgoznia Huldarral, ami egyre jobban megnehezíti, hogy elkülönítsék a munkakapcsolatukat a személyestől. Ráadásul Freyját sorozatos szabályszegéssel gyanúsítják, ami az állásába kerülhet. Vajon Huldar tud neki segíteni? Közben a gyilkosság utáni nyomozás olyan múltbéli titkokhoz és elhallgatott bűnökhöz vezet, amelyek végzetesen összekapcsolják három család sorsát.

A szerző a kortárs irodalom, jobban mondva azon belül is inkább a skandináv krimi jelenleg szerintem koronázatlan királynője. Tudom, hogy ezt a címet a szakma és a sajtó egészen másvalakinek adományozta, ám ez engem a legkevésbé sem hat meg. Yrsa lehet kevésbé közismert és kevésbé eladható, ám annál hitelesebb, tehetségesebb és mindenekelőtt: lojális választott műfajához. Nem csinál belőle bohózatot, karikatúrát, és legfőképpen nem leplezi „krimi” címkével azt, ami valójában romantikus regénynek vagy netalán mamipornónak számít inkább. Regényei kőkemény brutalitással azok, amik: a skandináv krimi erős mezőnyének remek képviselői. Yrsa az a fajta írónő, aki nagy hatékonysággal képes vérfagyasztó horror-elemeket is csempészni a műveibe, és valljuk be, ez igen ritka még manapság is. Ebben a műfajban nőként nagyot alkotni nehéz, mert a női lélek finomabb, érzelmesebb, és bonyolultabb, mint amit ez a műfaj alapvetően megkíván. Yrsa Sigurdardóttir mégis, nem csak hogy megugorja, de magasan túl is teljesíti az elvárásokat. Jó esze van, és érzéke van hozzá, hogy úgy rakja össze a kirakós darabkáit, hogy az olvasó ne jöjjön rá idő előtt a megoldásra, csak amikor már ő is azt akarja. Szeretem, hogy meg tud vezetni, és meg tud lepni. Nagyon gyorsan a kedvencemmé vált. Főleg, mert egyébként egy kedves, mosolygós, huncut szemű középkorú asszony, akinek jó humora van, remek meglátásai, és teljesen hétköznapi élete. – írja a moly.hu-n kritikájában K. E. (Forrás: Moly)