Fény – Árnyék – Forma – Ember: Dorogi József tárlata az MMK-ban

A Munkásművelődési Központ sok évvel ezelőtt indította útjára azt a kezdeményezést, hogy folyosógalériájában lehetőséget biztosít a Dunaújvárosban és vonzáskörzetében élő amatőr alkotóknak, akik még nem jutottak kiállítási lehetőséghez, hogy megmutassák, éppen hol tartanak az általuk kiválasztott képzőművészeti ág elsajátításában, és ezt eszközként használva megmutassák, hogyan látják ők a körülöttük lévő világot. 

Dorogi József úgy döntött, nem kér fel senkit a bevezető kedvcsinálóra, így a megnyitón maga foglalta össze, amit a kiállított anyagról tudni érdemes. Bár az esemény közönségének jórészét már ismerősként köszöntötte, biztosan akadt, akinek új információkkal szolgált. 

Felidézte, hogy éppen ezen a helyen, a Munkásművelődési Központ folyosógalériájában lépett a nyilvánosság elé munkásságával, egészen pontosan az Ikonvilág című kiállítással, ami aztán hódító útjára indult, és bejárt jó néhány helyet. Ez a stílus markáns szerepet töltött be az életében, ugyanis már 2018-ban is arról írtunk, hogy 15-20 esztendeje az ikonok határozzák meg az életét, bár lényegében egész életében rajzolt, nagyon sokféle stílusban. Ez a sokszínűség szinte korszakokat határoz meg festői pályafutásában, mindig attól függően, mi foglalkoztatta éppen a legjobban. Az ikonokat a virágok követték nála, az ezen tematika mentén összeállított tárlata 2020-ban nyílt ugyanebben a galériában Virágok közt... címmel. 

Amíg az Ikonvilág még nagyon is az élethű emberábrázolás zsinórmértéke mellett igyekezett haladni, kicsit ideologizálva a megörökített figurákat, a mostani tárlat anyagában már felfedezhetőek az erősen absztrahált emberalakok, inkább csak a hangulat erejét helyezve előtérbe. Egyetlen elemet azonban átemelt az ikonfestészet stíluselemei közül, mégpedig az aranyfüstöt, amely ezúttal a fák lombkoronáját, vagy az aranyba boruló égboltot idézi meg. Az emberábrázolás helyenként inkább rajzfilmfigura-szerű, sokkal inkább jelenséget, jellemet, stílust erősítő, mint realisztikus. Aki valaha próbálkozott már, bizton tudja, a csendéleteken keresztül vezet az út minden további leképezéshez, nem csoda hát, ha az MMK folyosójának falaira ezek is kikerültek. 

A 2023-as évet ezzel a Fény – Árnyék – Forma – Ember címet viselő kiállítással nyitotta meg, amely már nem egy konkrét tematika alapján rendeződik, hanem – ahogy a cím is sugallja – több, különféle csoportra osztható. Az alkotó a megnyitóceremónián a következő szavakkal ajánlotta a megjelentek figyelmébe a kiállítást: „Tulajdonképpen arra gondoltam, hogy egy emberközeli, egy mindennapos, egy otthon is meglátható, érezhető, fogható anyagból állítsak össze egy kiállítást. Hiszen otthon mindenkinek van egy tányérja, egy üvege, valamilyen kis szobra. Vagy délután, este leültök egy borra, egy kávéra, amikor teljesen más fényhatásokat érzékel az ember. Ez az első része a kiállított anyagnak. A második része a zenéről szól. A zene tiszteletéről. Azt mondják, hogy a zene és a festés nagyon hasonlít egymásra. Ami a zenében a zenekar, az a festészetben a szín. Aztán jön egy pálcás vagy egy ecsetes ember, és csinál valamit. Aztán a végén lesz egy zene és egy valamilyen kép. Ami a zene a fülnek, az a szín a szemnek. A harmadik anyag a család, gyermek, testvér, kis erotika, a nők, a szeretet témakörei köré csoportosul.”