Egy kisember a nagyvilágban – ez az alakítása tette óriássá

„Hiszek a nevetés és a sírás erejében, mert mindkettő a gyűlölet és a terror ellenmérge” Charlie Chaplin 

Munkássága 65 évet ívelt át, szinte haláláig dolgozott. 1917-ben már egymillió dolláros szerződést írt alá, így ő lett az első színész a világon, aki ekkora összeghez jutott egy filmszerep kapcsán. Később független producerként dolgozott, így nagyobb szabadsággal és kényelmesebben készíthette filmjeit. Figurájában gyermekkori nyomorának tapasztalatait formázta meg nagy sikerrel. Kiváló érzékkel utalt esetlenségekre, ellentmondásokra is, ezért viselt például bő nadrágot szűk zakóval és kis kalappal, de ugyanakkor hatalmas cipői is emlékezetesek maradtak. Saját bevallása szerint igyekezett olyan csavargó, álmodozó, magányos úriembert alakítani, aki mindig kész a romantikára és a kalandra. 

Útja a hírnévig 
Londonban született 1889 áprilisában. Anyakönyvi bejegyzését nem találták meg, egyetlen hiteles adat egy újsághír, amely a gyermek 1889. április 15-i születéséről számol be. Édesapja, ugyancsak Charles Chaplin és édesanyja, Hannah Hill kabaréénekesek voltak. Rendszeresen léptek fel különböző előadásokban, így Chaplin már egészen kis korában magába szívta a színpadi szereplés és a reflektorfény iránti vágyat. Apja később elhagyta őket, majd alkoholmérgezésben meghalt. Anyja egyik előadásának végén elvesztette az énekhangját, ebbe csaknem belerokkant, nemsokára elmegyógyintézetbe utalták, így a kis Charlie és testvére árvaházba került. Visszaemlékezése szerint több időt töltött az utcán, mint az iskolapadban. 1912. szeptember 2-án érkezett meg az Amerikai Egyesült Államokba, a Karno mutatványos társulat főszereplőjeként. 1913 novemberében Chaplin szerződése lejárt, majd ajánlatot kapott a Keystone filmstúdiótól, ahol 150 dollár volt a kezdő fizetése. „Chaplin az autóversenyen” című film hozta meg számára a szakmai sikert, de a toprongyos csavargó figurájának 1914-es megformálása után vált csak igazán ismerté. Neve rövid idő alatt népszerű lett az Egyesült Államokban. 1914 júniusától már minden filmjét maga rendezte. 1918 elején a First Nationallel írt alá szerződést, elkészítette „Kutyaélet” című filmjét. Ezután a háborúellenes törekvések felé fordította figyelmét, s leforgatta a „The Bondot” az amerikai kormány számára, ami a békekölcsön népszerűsítését tűzte ki célul. 1918-ban megalapította független filmprodukciós cégét (Charles Chaplin Film Corporation), és a következő 33 évben itt dolgozott, alkotói szabadságban. 

Egy csavargó karrierje 
1921-ben készült el „A kölyök” című játékfilmje, amelyet teljes egészében ő készített el, rendezője, írója, vágója és főszereplője is volt. Partnere, az akkor 6 éves Jackie Co­ogan, az egyik legelismertebb gyerekszínész volt. A film cselekménye úgy kezdődik, hogy egy fiatal anya újszülött gyermekével a karjában, kétségbeesetten és magányosan sétál a parkban. Végső elkeseredésében egy gazdag család autójában hagyja gyermekét. Az autó azonban tolvajok kezére kerül, akik egy szegénynegyedben kirakják a csecsemőt. Egy csavargó – Charlie Chaplin alakítja – talál rá, és nem önszántából, de hazaviszi. Öt évvel később a kisfiú és a csavargó elválaszthatatlan társak és barátok lesznek. Együtt dolgoznak, a kisfiú kitöri az ablakokat, hogy a csavargó utána rendbe hozhassa. Megjelenik azonban az anya, és felforgatja az életüket. A kisfiút intézetbe akarják küldeni, majd később az anyja is vissza akarja kapni. A csavargó és a kölyök pedig azért küzd, hogy együtt maradhassanak. A film a szeretetről, összetartásról, a szegények és a gazdagok közti különbségekről szól, műfaját tekintve pedig a Chaplin-filmekre jellemző komédia és a melodráma egyszerű keveréke volt. 
1925-ös „Aranyláz” volt Chaplin legbonyolultabb vállalkozása. Két hétig forgattak a Sierra Nevada hegységben és 600 statisztát toboroztak, többnyire hajléktalanokat, hogy felmásszanak a 700 méteres hófedte kaptatón. A felvételek többi részére a stáb visszatért Hollywoodba, ahol egy élethű, miniatűr hegyláncot építettek fából, gipszből, sóból és lisztből. A technikusok aprólékosan kidolgozott maketteket szerkesztettek, így különleges hatásokat értek el, ilyen volt a szakadék szélén billegő bányászkunyhó is. 
Chaplin sokat gondolkodott azon, miként tudja filmjeiben tökéletesíteni a zenét, ezt próbálta „Nagyvárosi fények” című filmjében elérni, majd 18 hónapos világturnéra indult, ahol utazása során megfigyelte a nacionalizmus felemelkedését és a gazdasági válság a munkanélküliségre gyakorolt társadalmi hatásait. 

Verseny a hangosfilmmel 
Chaplin gyorsan alkalmazkodott az új kihívásokhoz, amikor a mozgóképet már hang is kísérte. Első ilyen nagy sikerű filmje az 1940-ben készült „A diktátor” volt, amely egyértelműen Adolf Hitlerre utalt. Az ő világuralomra való törekvését figurázta ki a filmjében. Egy komikus, mégis véreskezű vezető ellen foglal állást a szerző. Hitler, aki nagy mozirajongó volt, állítólag ezt a filmet háromszor nézte meg. Chaplin pedig a háború után úgy nyilatkozott, ha tudott volna a náci haláltáborokról, akkor nem készíti el ezt a filmet. 
A hidegháború idején Chaplin széles körben hangoztatta liberális és baloldali nézeteit, a kormány által felajánlott amerikai állampolgárságot pedig folyamatosan visszautasította, amivel gyanússá vált az FBI (az Amerikai Egyesült Államok szövetségi szintű nyomozószerve) szemében. Az amerikai hatóságok ezért rágalomhadjáratot indítottak ellene, és kommunista szimpátiával vádolták meg. Az 1952-ben készült Rivaldafény londoni bemutatójáról már nem tudott visszatérni az USA-ba, mivel a legfőbb ügyész érvénytelenítette a beutazási engedélyét, erkölcsi és politikai nézeteire hivatkozva nem kapta meg a vízumot. Ezért Svájcban telepedett le feleségével és 8 gyermekével. Utolsó filmjében, az 1967-ben készült „Hongkongi grófnőben” már csak egy kis jelenetben tűnt fel, a film főszerepeit Sophia Loren és Marlon Brando játszotta. Csak egyszer látogatott vissza az USA-ba, 1972-ben Los Angelesben átvette az életművéért járó Oscar-díjat. Erzsébet angol királynő 1975-ben lovaggá ütötte. Népszerűsége akkor már óriási volt, szinte nem volt a világon olyan hely, ahol ne ismerték volna a nevét. 

Értékes koporsója 
Imádta a nőket, főleg az egész fiatal hölgyeket szerette, így négyszer házasodott meg, de csak negyedjére sikerült megállapodnia Oona O’Neill oldalán, akitől nyolc gyermeke született. Első házasságát a mindössze 16 éves Mildred Harris-szel kötötte, aki azt hazudta Chaplinnek, hogy terhes. A színész, hogy megússza az esetleges botrányt, inkább elvette feleségül. Később Mildred valóban teherbe esett, viszont a gyermek 3 naposan elhunyt, ami véget vetett házasságuknak. Az Aranyláz forgatásán megismerkedett a szintén 16 éves Lita Grey-jel, akit ugyancsak a terhessége miatt vett feleségül, de ez a frigy is válással végződött. Harmadik felesége Paulette Goddard volt, akivel 1932 és 1942 között élt, még negyedik neje Oona, Eugene O’Neill drámaíró lánya volt. Gyermekei közül csak Geraldine lett filmszínésznő. Charles Chaplin 1977. december 25-én hunyt el Svájcban, agyvérzés következtében, 88 évesen. Fél év múlva a koporsóját a kriptából ellopták, és váltságdíjat követeltek érte. Az özvegy viszont nem volt hajlandó fizetni, a rendőrséghez fordult, az elkövetőket kézre kerítették, így a nagy komikust másodszor is eltemették. Mivel életében többször is nyilvánosan kiállt a romák jogai mellett, ezért a Cigány Világkongresszus Chaplin születése napját, április 16-át a cigány színészek világnapjává nyilvánította. 

Felhasznált irodalom 
Charles Chaplin: Életem. Bp., Európa, 1967. 
https://www.romnet.hu/kikicsoda/charles-chaplin 
https://cultura.hu/szub-kultura/45-eve-hunyt-el-charlie-chaplin/ 
A XX. század krónikája. Officina Nova, Bp., 1994. 
David Robinson: Chaplin élete és művészete. McGraw-Hill, 1985. 
Egyetemes Lexikon, Officina Nova, Budapest,1997. 
Kerekes Lajos: Anschluss 1938. Akadémiai Kiadó, 1963.