Az országban jól ismerik, sok helyre hívják, ezzel elégedett

A bel canto technikát két kiváló tanártól sajátította el: első mestere Sík Olga volt, majd Berle Sanford Rosenberg tanítványa lett, aki Carlo Bergonzi egyik utolsó növendéke volt. Operaénekesi pályája első négy évében tizennégy opera és három operett tenor főszerepét játszotta el. A Magyar Állami Operaházban 2012-ben debütált Pinkerton (Pillangókisasszony) szerepében. A budapesti dalszínházon kívül a Pozsonyi Állami Operaház és a Szegedi Nemzeti Színház állandó vendége, és több alkalommal fellépett Győrben, Miskolcon, Kassán, Prágában, Észtországban és Kolozsvárott is – olvasható az opera.hu honlapon a kiváló énekessel kapcsolatban. 

Még csak ötvenkét éves, de már több komoly elismerést kapott, nem beszélve a szerepeiről. A többi között magáénak tudhatja a Melis György-díjat (2016), a Szegedi Operabarátok díját (2014), a Simándy-díjat (2010), az Év operaénekese díjat (Szeged, 2010). Főbb szerepeiből is érdemes néhányat megemlíteni, csak felsorolva: Bizet: Carmen – Don José, Donizetti: Boleyn Anna – Percy, Goldmark: Sába királynője – Asszád, Gounod: Faust – Faust, Leoncavallo: Bajazzók – Canio, Erkel: Bánk bán – Ottó, Erkel: Hunyadi László – Hunyadi László, Mozart: A varázsfuvola – Tamino, Puccini: Bohémélet – Rodolfo, Puccini: Tosca – Cavaradossi, Verdi: Álarcosbál – Ricardo, Verdi: Rigoletto – A mantovai herceg, Verdi: Macbeth – Macbeth, Wagner: A bolygó hollandi – Erik. 

– Hétévesen Pakson kezdte a zenei tanulmányait. Volt-e valami családi indíttatása? 

– Zenész nem volt a családban, amatőr szinten néhány rokonom játszott különböző hangszereken, viszont az anyai nagyanyám sztepptáncos volt, Budapesten az Arizona Mulatóban táncolt, ami a két világháború közötti időszak kultikus helye volt. Ott táncolni különleges elismerésnek számított. 

– A Cotton Club Singers-szel lett országosan ismert és elismert énekes. De előtte a színházi élettel is kacérkodott, olyannyira, hogy elvégezte Gór Nagy Mária színiiskoláját. Most pedig operaénekes… 

– Sík Olga volt az énektanárnőm, itt ismertem meg azokat, akikkel megalapítottuk a Cotton Club Singerst. Sík Olga ennek egyáltalán nem örült, mindenképpen az opera mellett akart tartani. Meg is ígértem neki, hogy később az operával is foglalkozom majd. Az operához mindig is nagyon vonzódtam, de nagyon ment a Singers. Amíg futott a szekér, eszembe sem jutott az opera. Azután a Cotton Club kezdett lecsengeni, elment Szűcs Gabriella és Kozma Orsi, 2009-ben azután én is távoztam. Önámításnak tartottam volna, hogy ennyi vezércsere után működik majd a dolog. Nem sokára fel is oszlott az együttes. Új tanárokkal, új energiákkal indultam az opera felé, három évig tartott, hogy visszahozzák a hangomat. Végül harmincnyolc évesen kezdtem el operát énekelni Szegeden. 

– Azután szépen beindult a karrierje, amit bizonyít a sok felkérés, a külföldi vendégszereplés. Az opera területén szükséges, hogy a sikerhez legyen az embernek menedzsere, vagy elég csak a jó hírnév? 

– A pályafutásomban elenyészőnek tartom a külföldi fellépéseket. Egy tenor vagyok a sok közül, külföldön sorba kell állni egy-egy szerepért. Én intézem a dolgaimat, nem kell nekem menedzser. Az országban ismernek, sok helyre hívnak, és ezzel elégedett vagyok. Magyarországon vezető tenornak számítok, és ez nekem elég. Itthon vagyok itthon, a világot megváltani már nem akarom. Nem megyek meghallgatásokra, ha valahova kellek, akkor megyek, ha nem kellek, nem megyek. 

– Rengeteg nagy szerepe volt. A kérdés egy kicsit suta, de van-e kedvenc? 

– Amit most játszok az operában, Pozsonyban és Kassán is, nagyon közel áll hozzám, ez Puccini Manon Lescaut-jában Des Grieux szerepe. Áprilisban Kolozsváron játszom majd Otellót, azt is várom. 

– Kihagyhatatlan a kérdés: hogyan élte meg eddig a koronavírus-járványt, egészségileg, illetve szakmailag? 

– Rögtön az elején elkaptam, másfél hónap kemény volt. Eleinte furcsállottam a vírus miatt kialakult állapotokat, benne voltam egy szezonban, azután hirtelen otthon maradtam. Összességében jó volt, sokat lehettem együtt a családommal, és azt is mondhatom még jobban összekovácsolódtunk. Azt is meg kell említenem, hogy az operaháznak volt egy mentőprogramja, előre megkaptuk a fizetésünket, igaz, most törlesztjük. De ez akkor nagyon jól jött, remek érzés volt, hogy nem voltunk magunkra hagyva. Jót tett az önbecsülésünknek, tett­erősek maradtunk. 

– Az úgynevezett könnyűzenével, a dzsesszel van-e még kapcsolata, vagy teljes mértékben az opera felé fordult? 

– Nem. A Budapest Jazz Orchestrával készítettünk közös anyagot, és a Cotton Club Singers-szel is adunk évente két-három koncertet, ez engem ebben az irányban teljesen kielégít. Július 13-án lesz a Margitszigeten a Singers-szel egy koncertünk, arra nagyon készülünk. 

– Dunaújvároshoz közel, Pakson nőtt fel. Többször is fellépett a városban. Milyen emlékei vannak Dunaújvárossal kapcsolatban? 

– Az első, hogy amikor gyerek voltam, Pakson még nem volt uszoda, Dunaújvárosba jártunk úszásoktatásra. A nagybátyám Dunaújvárosban lakott, őt sokat látogattam. Annak idején nekem Dunaújváros Pakshoz viszonyítva világvárosnak tűnt. Nagykamaszként ide jártam bulizni. A Bartókban rendszeresen megnéztem a színházi előadásokat, és a Singers-szel is sokat felléptünk itt. A közönség mindig fogékony, nyitott volt, pezsgő hangulatúak voltak a koncertek, és ezt nem mondhatom el minden település esetében. Most pedig édesanyám ódákat zeng a Szalki-szigetről, ahova a Dunai Kincses Kertbe jár rendszeresen a húgom által készített sajtokkal. Azt tervezem, ha az időm engedi, egyszer elkísérem édesanyámat. 

– Ha már szóba került a családi sajtvállalkozás, ön is kiveszi belőle a részét? 

– Nem nagyon, de büszke vagyok a húgomra, Katalinra, aki a Kati Világa céget működteti, és persze az összes családtagomra. Időnként én is segítek, leginkább a Facebookon ismertetem a család termékeit, mondhatjuk úgy, hogy kampányolok. Ez a tevékenység lekötött a járvány alatt. Egyébként a húgom korábban a film­szakmában dolgozott, eleinte ő segített nekem, sok videót készített velem kapcsolatosan. Összetartó, jó családunk van, és ez nagyon fontos.