Takácsné Csór Marianna alkotásaiból nyílt harmóniát idéző tárlat

Nagyvenyim – Napjaink rohanó világában ez a kérdés egyre kevesebbszer böki oldalba a hétköznapi embert, pedig ha hagyjuk magunkat elsodródni, akkor minden nap elveszítünk valamit, ami az emberi világunk szépségeihez köthet bennünket. Talán pont ez utóbbit szeretné megakadályozni Takácsné Csór Marianna képei által közvetített mondanivaló és hangulat. A „Föld és víz” című kiállítás – amely egyben az alkotó második bemutatkozása – Nagyvenyimen a Palágyi József Művelődési Ház és Könyvtár nagytermében és folyosógalériáján tekinthető meg november 12-ig.

Október 13-án, szerdán, Nagyvenyimen ismét különleges programmal kedveskedtek a művészeteket kedvelőinek. Ezúttal Takácsné Csór Marianna képeiből nyílt bemutató. A dunaújvárosi festőnő szakképzettsége szerint oligofrén pedagógia szakos gyógypedagógiai tanár, óvónő, okleveles pedagógia szakos tanár, szakvizsgázott pedagógus, közoktatás-vezető.

– De akkor miért kezd el festeni? – tette fel a kérdést a kiállítás megnyitójában Rohonczi ROHO István szobrász- és festőművész. Válaszolt is rá: – keressük a harmóniát, az igazat, a szépet, amelyhez igen sokféle út vezethet. Ahogyan sokszínű a megtanulható technikák palettája is, úgy számos úton lehet eljutni a tiszta és igaz művészethez. A kérdés azonban mindig az, hogy a megkezdett úton tudunk-e járni. Az állomások során képesek vagyunk-e a csodát úgy megmutatni, hogy másokat is elvarázsoljunk a saját tapasztalásunkkal? Nem az a nagy művészet, ha valami nagyot alkotunk! A csoda ott van az apró rezdülésekben, a körülöttünk lévő világ hangjaiban. Marianna halad egy úton, ahol ezt a harmóniát adja át a képeivel. Nagyon szeretnénk a folytatásban is látni, merre tart.

A program bensőséges hangulatát a helyi óvodások műsora, valamint Eszenyi Milán gitárjátéka tette még emelkedettebbé. A szemlélődés forgatagában az alkotót, Takácsné Csór Mariannát kérdeztük: – Mi kell ahhoz, hogy észrevegyük a körülöttünk lévő szépet, harmóniát?

– Nagyon fontos a belső harmónia, a belső egyensúlyteremtés, hogy ne mindig csak a munka töltse ki életünket, hanem picit élvezzük azt. Nézzünk körül, mert nem szükséges rohanni. Természetesen a lelkünk, az énünk, amelyből három is van bennünk, a gyermeki, a felnőttkori és az időskori, megkívánja, hogy szabadjára engedjük érzéseinket. Szerencsére ebből a szempontból a gyermekkori őszinteségünket, kíváncsiságunkat képesek vagyunk életünk során megőrizni. A képekkel sikerülhet ezeket az érzéseket újraélni, felidézni – kaptuk a választ kérdésünkre.

Jó szívvel ajánljuk Marianna műveit, mert egy kicsit más emberek leszünk, amikor becsukjuk magunk után az ajtót. November 12-ig egészen biztosan.