Hétköznapi emberek

Szeretsz utazni? Schäffer Erzsébet Párarajzok című legújabb novelláskötetében a már megszokott hangvételben vonatozásra és pacalevésre invitálja az embert. Már maga a borító is igen megkapó, egy pocsolyában önfeledten ugráló kislányt ábrázol, és az ember elgondolkodik, hogy vajon hogyan fér meg egymással egy ilyen borító mögött a vonatozás és a pacalevés. Az egyes novellákat nemcsak az utazás motívuma köti össze, hanem a hétköznapi emberek is, akik ugyan a világ más és más tájain élnek, de érdekes történeteket osztanak meg az írónővel. Szerelem, család, veszteség, piaci vásárlás… mind-mind az életünk része.

„Gyere, ülj le ide mellém; így ni, vackold be jól magad, fogd a bögrét, de vigyázz, mert forró... Figyelj jól, mesélek neked, mesélek mindent, szépet és jót, léleksimogatót, mesélek régi időkről, hogy hogyan is volt...” Talán ez a saját gondolat az, ami igazán jól jellemzi a könyvet és hangulatát. Hiszen mindenkinek vannak történetei, emlékei. Az egyes novellák olvasása során az embernek akarva-akaratlanul is eszébe jutnak a régi dolgok. Igen, nekem is volt egy nagy-nagynénim, aki fél kézzel olyan gyönyörűséges csipketerítőket horgolt, hogy az egész falu a csodájára járt. Igen, az én nagypapám is megjárta a frontot, hadifogságban is volt, és tátott szájjal hallgattuk, amikor az orosz „bőrgyárról” mesélt. Az én nagynéném és anyukám is végigjárta Bulgáriát egy szál hátizsákkal, aludtak a tengerparton a reggeli kompra várva…

A pultban ülve, a napi munka közben párszor megakadhat a szeme az embernek Schäffer Erzsébet könyvein. De valahogy nem mindig sikerül áthidalni a pult és a polc közti szakadékot. Örülök, hogy most mégiscsak sikerült utat találni a polchoz, mivel a kötet arra ösztönöz, hogy vegyük észre magunk körül az apró, mindennapi csodákat. A piaci kofát, aki morgolódik, de vajból van a szíve; a külföldi ismeretlent, aki beinvitál minket egy tál meleg ételre; az idős bácsit, aki megjárta a hadak útját vagy csak a vonaton rajzolgató kisgyereket…