Ősi druida a jelenben

„Ha az emberek a koromat tudakolják, azt felelem: huszonegy. Az már az ő bajuk, ha években és nem évtizedekben, vagy még inkább évszázadokban értik, nem igaz?”

„Fiatal ír kölyök kinézetem a boltomban, ahol tudós látszatát szeretném kelteni, inkább hátrányomra van (okkult könyveket áruló boltot vezetek, aminek egyik sarkában egy gyógynövényes pultot is beszorítottam). De van egy hatalmas előnye is: ha elugrom az élelmiszerboltba, és az emberek meglátják gön­dör, vörös hajamat, fehér bőrömet és hosszú kecskeszakállamat, azt gondolják, hogy biztos focizom, és mellé Guinnest vedelek. Ha ujjatlan pólóban lépek ki az utcára, és észreveszik a jobb karomat borító tetoválásokat, egyből azt hiszik, hogy rockbandában játszom, és szétfüvezem az agyam. De az még véletlenül sem vetődne fel bennük, hogy egy ősi druida vagyok – és ez az oka, hogy úgy nézek ki, ahogy. Mert ha fehér szakállt növesztenék, hegyes süveget nyomnék a fejembe, és áradna belőlem a méltóság, akkor az emberek talán rosszra, vagy pontosabban – jóra gondolnának.”

Az író stílusa, a történetet átszövő humor megnevettet

A több mint kétezer évet megélt ősi druida, Siodhachan Ó Suileabháin (Atticus O’Sullivan álnéven) igyekszik megélni a háromezredik születésnapját is egy istenekkel, mondabeli lényekkel teli világban. Ami nem túl egyszerű, hiszen Aenghus Óg, a kelta szerelem­isten évszázadok óta szeretné megszerezni az Atticusnál lévő kardot, a Fragarach-ot, és nem mellesleg megtorolni egy rajta esett régi sérelmet. Egy nap azonban nem bujkálhat előle tovább, és szembe kell néznie az istennel. Ehhez azonban szüksége van segítségre: vérfarkasokra és vámpírra, boszorkányokra és istennőkre. Mindeközben arra is rá kell jönnie, hogy nem „csak” egy isten ellensége, hanem istenek játékszere, akik hatalmi harcaikban használják fel szerény, békés életet remélő személyét.

A regényből egy olyan világot ismerünk meg, ahol létezik az Elízium és a Pokol, a varázslat, vannak boszorkányok és tündérek, istenek és istennők (nem csak a kelta, hanem a germán, az antik Hellász istenei is élnek és tevékenykednek), sőt vámpírok és vérfarkasok is (ez utóbbiak igen tehetséges ügyvédek, egyik nappal, másik napnyugta után segítik kimászni a slamasztikából).